Miért ilyen velem anyum? Minden szülő ilyen?

Törött link javítása:

[link]

Édesanyád a HELYZETÉNÉL fogva ELLENÉRDEKELT abban, hogy meghallgasson. Ha meghallgatna Téged, akkor kénytelen lenne a saját felelősségével is szembenézni, és ez általában kellemetlen, sőt szorongató érzés az ilyen helyzetű emberek számára.

Az is lehet, hogy a helyzete hasonlít a Tiédhez, és ő valahogy megigazolta, hazugságokkal megmagyarázta magának, miért kell tűrni az erőszakot. Ha meghallgatna Téged, kénytelen lenne beismerni, hogy azok a hazugságok, amikkel saját magát nyugtargatta edddig, azok mind hazugságok, és az egész életét képzelt hazugságokra építette rá.

Az emberek a rossz dolgokat általában nem tudják feldolgozni, mndenféle hazugsággal igazolják meg maguk számára, miért is kell tűrni a rosszat.

[link]

Ezek azonban nem odják meg a problémat, sőt ,,Belzebubbal űzik ki az ördögöt'': az ilyen önhazugságokba merült emberek végül már akkor sem kéépesek kilátni saját hazugságaik hálójából, amikor pedig végre megnyílna előttük a szabadság útja.

Az, amit írtál, az jól ismert jelenség bántalmazói családokban, abúzus esetén. A bántalmazói családokban nagyon jellemző ez. Ha az egyik áldozat ki akar ugrani, akkor nemcsak a bántalmazó nézi őt árulónak, de a többi áldozat-társ is! Nemhogy segítenék. Ennek nagyon mély lélektani okai vannak, pl. az, amit fent leírtam. A szakirodalomban whistleblower-jelenségnek szokták nevezni. Whistleblower az a családtag, aki végre fel akarja borítani az erőszak és a megaláztatások ördögi körét. Jól sejted: még saját áldozat-társai is árulónak nézik.

A szökést ne jelentsd be otthon, még sajnálatból se, mert esetleg MEGÖLNEK, és ez tényleg lehetséges. A pszichopatát nem mindig tartja vissza a börtöntől való félelelem, és a neurotikusok is lehetnek veszélyesek. Mindenkép beszéld át pszichológus szakemberrel is a kitörés stratégiáját, teljesen házagmentesnek kell lennie annak a hálónak, amit szősz.

Lelkiismeret-furdalást nem kell érezned. Tetteidért csak a gyámhatóság előtt tartozol felelősséggel. Már 16 évesen is jogod van elhagyni a szülői házat (a gyámhatóság tudtával). Mivel a Te esetedben súlyos bántamazás is volt, a gyámhatóság szüleid felügyeleti jogát megvonja. De ha nem is tenné, akkor is kikényszeríthetetlen egy 17 éves esetén már a szülői felügyeleti jog, ha külön él.

Az önkormyányzat szociális osztálya majd ad neked támogatást erre, a legrosszabb esetben pszichológusi szakvéleményt kérnek, de szerintem még talán ehhez sem fognak olyan nagyon ragaszkodni. Persze a pénzt lehetőleg ne haza utalják ki Neked, hiszen akkor minden kiderül a szüleid számára. Beszéd meg vbelük, hogyan tudjéák rejve kiutalni a pénzt, pl úgy hogy Te mész be érte vagy valami külön úton.

Általában is ügyelj rá, hogy az előkészületeidből senki se sejtsen semmit a családban, és csak utólag derüljön ki, hogy már nem lakol ott. Az egyik osztálytársamról keringő történet jut eszembe: ,,Kikéreckedett öt percre pisilni, és egy év múlva levelet írt Ausztráliából''.

Az utólagos látogatásokkal is érdemes a nagy óvatosság, mert nagyon könnyű ,,visszaszokni'', olyan ez mint a frissen gyógyult alkoholista is sokáig könnyen visszaszoktatható,azért is kell kerülnie az ,,ivócimborákat''. Legalább félévet várj, de inkább sokkal többet.

A barátod segítsége működhet, ha jól megtudjátok kötni a szerződést. Amíg a posztraumás stressz tart, érdemes kizárni az olyan dolgokat, amelyek túl nagy érzelmi ráltását igényelnek Ilyen állapotban még nem lehet jó döntéseket hozni. Házasságot, gyerekvállalást érdemes elkerülni. A barátod tud a helyzetedről? Poszttraumás háttérrel az ember általában meurotikus, ami a gyakorlatban azt is jelentheti, hogy nagyon nehéz az együttélés, idegesség, ingerlékenység, érzelmi kimerültség. Ha ő minderről tud és jól tudja kezelni, akkor jó, de egyébként nagy a csalódás veszélye.

Az önkormányzat mindenesetre nagy valószínűséggel megadja Neked a segítséget és az azonnali függetlenséget.

Több speciális szakember segítségére van szükséged (pszichológus, gyámügyi előadó, szociális osztály vezetője). Azért kell a segítségük, mert kiszakadni nem szabad megondolatlanul: jól elő kell készteni, hogy senki se sejtse, és akkor egyszerre, bejelentés nélkül érdemes végrehajtani. A tervednek hézagmentes rendszert kell akotnia,l yuk nem lehet a háló szemei között, amit szősz, mert ha csak félig-meddig van kész a háló, akkor esetleg tényleg módjuk van megtorolni az előkészületeket.

Mivel nehéznek tűnik ilyen sok speciális szakember között forgolódni,ezért elindulásképp érdemes olyanokal beszélni, akiknek erre jó rálátásuk van, mert évek óta ilyesmivel foglakoznak:

[link]

Igen, a rémálmok valószínűleg poszttraumás stresszre utalnak, főleg ha kapcsolalatosak a bántalmazásokkal vagy a testvéreid bántamazásának látványával.

AZ OKIT (krizistelefon) segít majd kidolgozni Neked egy stratégiát. Egy korábbi ügyben már írtam nekik. Majd átbeszélik Veled, hogy mihez van kedved, milyen döntéseket tudsz felvállani.

Úgytudom az OKIT tud ajánlani olyan pszichológust is, aki direkt pont a poszttraumás stresszhez ért. Szerintem lesz ilyen ingyenesen is, vagyis társadalombiztosításos alapon. Ha mégsem lenne ingyenes, akkor is van fizetős szakember, arra pedig az önkormányzattól tudsz rendkívüli/átmeneti segélyt kérni. Ha felveted nekik az ötletet, hogy a pénzt közvetlenül a pszichológusnak utalják át, akkor annál szívesebben megítélik a támogatást, hiszen így biztosak lehetnek benne, hogy nem akarják becsapni őket.

Úgy sem akarod ,,eltartatni Magadat'' ha csak afféle kölcsönnek tekinted? Pl. ha szerződést hoztok, hogy hogyan tudod visszaadni neki? Az ösztöndíjból, amit az egytetemen kapsz, már vissza tudod fokozatosan fizetni.

Azért kérdezm, mert az otthoni légkör nagyon gyorsan szedi le az erődet. Elnézést a közgazdasági személetért, de esetleg jobban megéri, ha ,,kölcsönt fogadsz el'' (persze csak ha jól megtudjátok hozni a szerződést). Jobban megéri elfogadni a kölcsönt, mert így megőrzöd az erődet, tehetsgedet, ebből meg aztán vissza tudod adni. Ha viszont most elveszejted a erődet,tehetségedet, akkor rosszabul jársz Te is, és végső soron a bárátod is.

Amúgy mi érdekel? Terméaszettudomyányos érdeklődésű vagy? Emberek érdekelnek? Én természettudomnyokkal foglakozom és neéprajzzal, főleg természeti népekkel (eszkimók, busmanok, pápuák, szibériai vadnépek). Valahogy ez segített kissé feldogozni az emlékekeket. persze legjobb ehhez értő pszichológust is keresni.

Írtad még, hogy félsz az erőszaktól is. Van valami különleges ok (kisállat, kutya, értékes tárgy, könyvek), ami miatt nehéz lenne bejelentés nélkül eltűnni otthonról? Azért kérdezem, mert jogi akadály szerintem nincs: egyetlen jogi jellegű kötelességed az, hogy a gyámhatóságnak szólj a dologról.

Írtál még a kiüresedettség érzéséről is: nehéz tudni, mit kezdenél az életeddel a távozás után. Szerintem ez még pár évig tartani fog, ez egszerűen része a poszttraumás stressz tünetegyüttesének. Úgy tudom koncentrációs táborok túlélői is hasonló érzésről számolnak be.

[link]

Ha feldolgozod az élményeket a pszichológus segítségével, akkor szertntem ez a kiüresedettség élmény elmúlik.

Egyetemre szívesen mennél? Az is gyors megoldást ad Számodra, mert kollégiumot kapsz, és az ösztöndíj néhány karon elég sok tud lenni. Pédául nálunk a Természettudományi Karon elég sok tanulmányi ösztöndíjat kapnak a jó tanulók. Persze vannak szociális támogatások is, a részleteket meg lehet kérdezni a diákönkormányzaton.

Az eredeti kérdésedre válazolva: nem minden szülő ilyen, szóval a helyzeted nem átlagos, de Magyaroszág sajnos eléggé fertőzött hely családon belüli erőszak dolgában, ebből a szempontból a veszélyeztetett országok közé tartozik, nagyon rosszul állunk. Bár a családon belüli erőszak bűcselekmény, de nagyonskoáig hallgattak a problémáról, a téma tabunak számított, csak nagyon lassan kezdett kiépülni az az intézményrendszer, ami segítséget adna. Nálunk eléggé sokáig hallgattak az emberek ezekről a problámákról, a politikusok is, a közemberek is. Szerintem a Simek Kitty ügy volt az, ami miatt egyáltalán nagy nehezen elkezdtek végül foglalkozni a dologgal.

Szerencsére Kitty eléggé kiborította a szennyesedényt, meg az uniós tagság miatt is végre megindult valami, szóval ma már kicsit jobb a helyzet, most már sok dologban sikerült végre utat törni, nemcsak beszélni lehet végre ezekről a dolgokról, de néhány intézményt is sikerült kiépíteni.

Ezért is gondolom, hogy a helyi önkormányzatnál gyors segítséget kapsz. Ha valamiért nem szeretnél bemenni, akkor előbb nézz be a családsegítőbe, az kicsit családiasabb légkörű, nem hivatalokok ülnek ott, hanem lelkes szakemberek. de az önkormáényzatnál is vannak lehetnek lekes szakemberek, nálunk a kerületben, úgy tűnik, a gyámügyi előadó is elég családias légkörben fogadja az ügyfeleit, legalábbis én úgy láttam, hogy szívesen mennek be hozzá a gyerekek, és nem úgy. mint egy hivatalba.