Hogy gondoljátok? Sajnos elég sok egészségügyi problémám van, ami miatt nem esem teherbe, most volt az első inszeminációm, ami nem sikerült, ma derült ki.

Ahol volt, nem lett volna olyan egyszerű hazajönnie, bármi is történik, mert külföldön volt, és ő volt a sofőr a kollegáis is ő vitte, ezért nem akkor mozdulhatott, amikor akart.Hajnal 3 kor került elő, bár én írtam neki smst-, h nem akarom látni, aludjon az anyjáéknál, de ő mégis megjelent itt, beszélgettünk, kiosztottam az ajtóban, mert nem engedtem be.

Elküldtem, elment, majd 7körül megint feljött(addig a kocsiba volt) h engedjem be, sajnálja, stb...beengedtem, és megágyaztam magamnak külön, mert nem akartam a közelségét.

Ő kérdezt, h miért alszunk külön, én meg mondtam, mert baroira haragszom, és majd holnap kommunikálunk.

Még alszik.

Kedves egyik válszoló!"4 évesek vagyunk mindketten, és mindketten ugyanúgy akartuk a babát, nem én eröltettem.

A dolog akkor kezdett kicsúszni, amit talán te érzel, amikor állandóan dokihoz kellett már járkálnom, gyógyszereket kellell szedenm, és h természetes úton nem lehet babánk, csak inszem, v lobik által.

Elég fiatalok vagyunk, és jó lett vna, ha természetesen fogan a kicsi, de nem lehet.Ez az Ő baja, úgy érzi nincs is már rá szükség, csak produkál az üvegcsébe, és kész..Az tény, hogy ritkábban szeretkezünk, mert elég teher van a vállamon, és nincs hozzá így kedvem.

A babának Ő is örülne, mert imádja a gyerekeket, nem önző ember, csak fafejű, meg ezt nehéz neki elfogadni, h 3.személy által foganhat csak baba..

Igen nem késtünk le semmiről, csak számomra ez elviselhetetlen, ez a tudat, h cs úgy lehet babám, és már nagyon is vágyom rá.

Ezt egy nő vagy érzi, vagy nem!Van aki még negyven évesen se érzi, h eljött az idő, anya szeretne lenni.