Mit kezdjek egy ilyen barátnővel?

Hasonló szituációban voltam én is.. még az életkor is stimmel, de az illetőnek még csak egy babája van..:)

Az volt a probléma a mi esetünkben, hogy annyira befordult/kifordult magából a szülés környékén, hogy gyakorlatilag én voltam a végén az egyetlen, aki higgadtan kezelte az ilyen hülyeségeit, így a ragaszkodása átcsapott zaklatásba, birtoklásba. Egy darabig bírtam, igyekeztem célozgatni én is. Aztán betelt a pohár.. mikor már azt is a szememre vetette, hogy kivel és mikor találkozom rajta kívül, közöltem vele egy csodálatosan megfogalmazott monológban, hogy az nem tartozom neki elszámolással, és az önzőségnek, és a tapintatlanságnak is van határa, majd elmeséltem, hogy az hol van.

Meglepődött, sosem veszekedtem vele, ettől észhez tért.

A telefonon a némítás esti pihenőidő kezdetével a reggeli ébredésig csodákat tud művelni. Baráti körben van egy olyan mondás nálunk, hogy aki nem némítja le a telefonját alvás közben, megérdemli, hogy felébresszék.

Szerintem a problémák többsége kezelhető a telefon hangjának kiiktatásával. Aztán visszahívod, ha alkalmas, vagy ha néha nem hívod vissza, egy idő után kapcsolni fog.

De a "ne haragudj, vacsorához készülődünk, most nem alkalmas" is udvarias, de határozott válasz.