Anyu miért viselkedik így velem?

Hát nem csodálom,hogy a mai világban nincs igazán szülő-gyermek kapcsolat...

Ne csinálj semmit...

Nem lehetséges, hogy az ő édesanyja is ilyen volt és akaratlanul is azt a példát másolja? Próbáld megbeszélni vele, hogy neked fontos a véleménye és szeretnéd elmondani neki, hisz ő tapasztaltabb, hátha mond valami jó megoldást a problémáidra/megerősít a döntéseidben. Ha nem megy, beszéld meg inkább valamelyik nagymamáddal(nálam ez működött).

Más: Ha lenne lányom én biztosan nagyon örülnék, ha velem akarná megosztani a dolgait.

Nem hiszem, hogy nem szeret, ez butaság. Legfeljebb sajátos módon, vagy nem tudja kimutatni.

Azért ilyen, mert ő ilyen. Egy szülőnek annyi minden jár a fejében. Én pl. kényszeresen számolgatom, hogy mennyi a bejövő pénz, mire kell kiadni, honnan tudnék lefaragni stb. Annyi a feladat, hogy ilyenkor fecsegésnek tűnik, ha a lányom is apróságokról beszél. Nekem nincs türelmem hozzá, illetve olyan feszült vagyok, hogy nem tudok hirtelen váltani. Ilyenkor az a legjobb, ha együtt vacsoráztok, ott mindenki lazít egy kicsit. Be kéne vezetni a fél pohár vörös bort, és attól mindenkinek jó kedve lesz. Közben bármiről lehet beszélni.

Az is lehet, hogy ő ilyen zárkózott természetű. Ő se mesél? Azért te kérdezgesd, hogy hogy van, mi volt a munkahelyén, fáradt-e stb. És beszéljétek meg, miben tudsz rendszeresen segíteni neki. Ha csak kicsi dolgot is, de azt ha rendszeresen csinálod, akkor azzal némileg tehermentesíted őt. Én nagyon örülnék, ha mondjuk a szemetet kivinné valaki, vagy a növényeket meglocsolná valaki, vagy a postára elszaladna feladni a csekkeket. Nálunk minden feladat rám hárul. Ha este 11-kor jövök haza a munkából, egy bögre tea nem vár. Én persze minden esete elkészítem a gyerekek másnapi uzsiját (vagy 10-12 darabot). És már nem kicsik, mindkettő 18 múlt. Hát, ilyen helyzetben én sem bírom, ha állandóan a fiúk a téma. És hogy szerintem helyes-e, és szaladjak oda, és nézzem meg, hogy milyen a fényképen. Ez így megy minden nap. Közbe a lányom szobája olyan, mint a Csévi-telep. Semmi dolga, de én szaladgáljak, és legyek vevő a sokszor pitinek tűnő dolgaira. Úgyhogy kétoldalú ez a dolog is ám!