Van olyan közvetlen ismerősöd, barátod, akik nagycsaládosok, mármint van minimum 3-4 gyerek és boldogok?

Mármint mostanság gyerekek?

Mi hárman vagyunk tesók, ugyan már mind a hárman 20 fölött (22, 24, 30), de szerintem három vagy több gyereket nevelni sosem könnyű.

Anyukám 10 évig volt otthon, mert a középső gyerek tartósan beteg volt, így csak főállású anyaságit kapott. Akkor sem volt sok, most sem az (28eFt). Amikor visszament dolgozni, mint közalkalmazott kapott munkát.

Apa közalkalmazott volt végig. Szóval nem dúskáltunk az anyagiakban, de nem is szűkölködtünk, mindig megoldották okosban. Sosem csináltak belőle titkot, ha épp nehezen ment a szekért, ezért egyikünk sem volt követelőző sosem.

Én vagyok a legidősebb, én 16 éves korom óta dolgoztam nyaranta, nem volt kötelező, még csak nem is anyuék mondták, de egyszerűen nem volt pofám pénzt kérni.

Igen, boldogok voltunk (vagyunk), még akkor is amikor nagyon nehéz volt. Nem, nem bánták meg soha, hogy hárman vagyunk. Egyszer anyu viccesen mondta, hogy anyagilag jobban jártunk, mint sok kétgyerekes család. Nekünk pl. nem kellett a suliban ebédet fizetni, tankönyv támogatást is kaptunk mindig, azért, mert hárman vagyunk tesók.

Anyuék mindig azt mondták, hogy tudnának másodállást vállalni, de akkor lemondanak arról, hogy lássanak felnőni minket. Nem szerették volna, ha aput csak fényképről ismerjük meg, mert látástól vakulásig dolgozik. Viszonylag sok olyan család volt a környezetünkben, ahol apa túlhúzta az igát, a legtöbbnek válás lett a vége.

Szerintem most sok mindenben nehezebb, de engem nem tántorít attól el, hogy három gyereket szüljek.

Én pedagógus vagyok, így több ilyen családdal is van kapcsolatom. Az ellenkező példából is tudék válogatni, de szerencsére sok szép nagycsaládost ismerek.

Az én osztályomban például van egy 4 gyermekes család. Jólnevelt, okos gyerekek. Nem túl gazdagok, de éldegélnek szépen, igyekvőek és szorgalmasak a szülők. Mindketten dolgoznak, így a nagyobb lány vigyáz a legkisebbre, néha ő is viszi oviba. A két középső gyerek általános iskolás. A gyerekeket szépen járatják és mindenhova elviszik, ahova tudják. Sok olyan programon résztvesznek, amik kulturális, gyerekbarát jellegűek.

Én az édesanya elmondása alapján azt tudom leszűrni, hogy nem "bánják" a négy gyereket, így is tervezték. Bár vannak anyagi gondjaik néha, de eddig mindig meg tudták oldani úgy, hogy a gyerekek nem látták kárát.

Mi hárman vagyunk, ketten már félig felnőttek, nem lakunk otthon.

Csodálom anyukámat, amiért és ahogyan felnevelt minket.Rohadt nehéz lehetett, és néha mi sem segítettünk(egygyerek talán nehezebben érti meg hogy ezt most nem lehet, ezt sem, és ezt sem)Nem volt barbim, de még egy tolltartót is a barátnőm adott az iskolában . Volt hogy enni sem volt mit, szó szerint, a tankönyvtámogatásból lett kenyér az asztalra.De imádom őt, hogy olyan kis pénzből-közalkalmazott már 25 éve-egyedül, fel tudott minket nevelni. És boldog voltam, ma is, megbecsülöm amim van, nem szóróm el a fizetésemet, és van előttem példa, hogy kicsiből is lehet élni, szépen.

3 tesóm van, anyuék is együtt vannak. Nem élünk nagy fényűzésben,de amire kell, arra van. A munkák be vannak osztva, megvan mindenkinek a feladata.

Vannak néha összezördülések, de összességében boldognak mondom a családomat:)

20/L