Most apám azért ilyen bunkó, mert lefogytam?

nem feltétlenül bunkó apukád de mindenképp buta... fogalma sincs, milyen egészségügyi hátrányokkal jár a túlsúly, és ahogy nézem, nem is érdekli. Én is láttam már olyat, aki azt mondta, hogy aki nem kövér, az nem is igazán ember...

Én nem értem, ez valami érdekes felfogás, biztos a kövérek a gazdagságot szimbolizáják a számukra, vagy én nem tom...

Nem, nem azért bunkó, ez csak az ürügy a felszínen.

Hány éves vagy? Egyébként csinos nő, akinek időről időre van fiúja? Mert akkor egyszerű apai féltékenység is lehet mögötte.

Ez a buta gyerekes hiszti, hogy semmiképpen sem felelhetsz meg neki, akár soványabb vagy, akár kövérebb, egyértelműen azt jelzi, hogy neki komoly önértékelési gondjai vannak és - valószínűleg - attól fél fél, hogy elveszíthet téged. A szülőről való leválás sok szülő esetében egyenlő az "elvesztéssel". Sok szülő a felnövekvő gyermeke önállósulásának legalpróbb jeleit is árgus szemekkel vizslatja, és azonnal beleköt a legkisebb változásba is, azért, hogy azt "még csírájában elfojthassa", azaz visszakényszerítsen téged az addigi állapotok közé - azaz nem enged felnőni (mert ha te nem nősz fel, akkor ő még fitala, ő még hasznos, neki dolga van, neki gyreek van, akit fel kell nevelni...azaz: ő nem halhat meg. Ez ugyanis a legsúlyosabb félelem az eglsz mögött.).

Javaslom, hogy mondd meg neki, hogy törődjön a saját testsúlyával és majd te törődsz a tiéddel. Te ne akarj tovább olyan embernek megfelelni, akinek nem lehet, mert bármit teszel, semmi sem jó. Tudom, hogy mondani könnyű...ha nem megy, akkor keress megy egy szakembert,a ki tud segíteni.

Apám a tiédhez hasonlóan kövér tehén volt, 180 cm és 130 kg. Én, vele ellentétben sovány vagyok: 178 cm és akkoriban 55-60 kg-nál nem voltam több (soha nem voltam anorexiás, bulímiás, és nem fogyókúráztam. Ilyen az alkatom. Örököltem, de nem tőle, hanem távolabbi férfi felmenőimtől.)

Nekem naponta hegyibeszédeket tartott arról, hogy csakis a kövér ember az egészséges, a soványnak már csak órái vannak hátra stb...az egész mögött az volt, hogy az anyja rákban meghalt. A jó mama alacsony, ocsmányul kövér, nagyhasú, epeömléses asszony volt, aki természetesen a legvégére fogpiszkálóvá fogyott. Májrákban halt meg. Apámnak ez fixálódott (a ráktól való rettegés), ezért a legkisebb jelre is, hogy ő fogyott volna - ha nyáron egész nap kinn dolgozott, akkor természetesen fogyott pár kilót -, szinte hisztériás rohamot kapott. Sovány embert még elviselni sem bírt, még látni sem. Emögött ismét sok egyéb van, de az már nem publikus és nem is a témához tartozik.

Úgyhogy, ne aggódj. Az a lényeg, hogy te hogyan érzed magad a bőrödben és neked mennyi kiló a jó magadon. Mással ne foglalkozz. Aki hibát akar keresni másban, aki fikázni akar, az mindenképpen fog találni (szerinte) hibát. Tudom, hogy ezt az ember nehezen tudja megoldani, ha a közvetlen szülőjéről van szó - de a magam tapasztalatából tudom, hogy ha nehezen is, de meg lehet oldani.

Ne törődj vele. Alapból lehet neki a nagyobb hölgyek tetszenek, vagy félti a kislányát, hogy túl sok fiúnak fog szemet szúrni!

Egyébként gratulálok, nagyon ügyes vagy, hogy ennyit fogytál!