Mit tennétek a helyemben? Meddig tolerálható a mindennapos eljárogatás, sörözés?

Ismerős a helyzeted, annál is inkább mert én is ilyen férj mellett éltem.

Sokáig tartott nálunk emiatt a veszekedés, mindennaposak voltak 3-4 éven keresztül. Ő mindennap járt a kocsmába, ott végződött neki a nap. És bizony azért nem szín józanul tért haza. Én teljesen megundorodtam tőle, azt se engedtem hogy puszit adjon, rosszul voltam a piaszagtól.

Sok-sok este előfordult hogy karomon a kislányommal mentem utána a kocsmába és hazaparancsoltam (már ha jött ugyebár), mert szerettem volna ha együtt lennénk igazi családként. Sokszor éjszakába nyúlóan ért haza, ha épp fent voltam még akkor piásan követelte volna ami szerinte egy feleség dolga, de én elküldtem melegebb éghajlatra. Volt is ebből sok-sok vita.

Akkor telt be a pohár, amikor egyik ilyen átkocsmázott este után hazaért piásan (én már megfürdettem, meséltem és el is altattam a kislányunkat, utána rendet raktam a házban és nekiálltam tanulni- mert főiskolára jártam levelezőn), elkezdett nyomulni (ezt meg azt akarja velem csinálni stb.) mondtam neki húzzon a hideg zuhany alá aztán feküdjön le, engem hagyjon békén. Erre elkezdett velem ordibálni, hogy micsoda egy k...a vagyok, biztos van akinek megadom egész nap stb... (piás volt de már ez a nagyon nagyon sokadik ilyen vitánk volt) Próbáltam csitítani, mert aludt a kislányunk, de ő csak hergelte magát. Annyira elfajult az üvöltözés hogy hirtelen megláttam az akkor 3 éves kislányomat a lépcső tetején állva és sírt, úgy megijedt, minden ízében reszketett és csak engem hívogatott. Sosem láttam még a szemében akkora ijedséget.

Akkor eldöntöttem. Nem hagyom hogy a lányom ilyen környezetben nőljön fel, ne ez legyen neki a minta hogy apa minden nap a kocsmából félrészegen hazaballag (mellesleg amikor ő már rég alszik) és balhé van.

Elváltam tőle, persze egy ideig próbálkozott hogy ő megváltozik így úgy stb. De már annyira megundorodtam tőle mint férfitól, hogy el se tudtam volna képzelni tovább az életem vele.

Az idő is engem igazol. Mi a lányommal nagyon boldogok vagyunk, kiegyensúlyozott és nagyon jólnevelt kiskamasz.

Az apja?! Van már egy másik családja, akivel ugyanezt csinálja, mint anno velünk. Igazi alkoholista.

Dönts még időben, mert megváltoztatni őket nem lehet!

Minden bizonnyal nem a pia fontos neki,hanem a a haverok. Vagy hogy elszabaduljon otthonról. Gondold végig,hogy te mennyit változtál a terhesség miatt.

És persze beszéljétek meg.

Nálunk ugyanez volt a szitu. Megpróbáltam beszélni vele,ígérte,hogy nem fog annyit a haverokkal menni,nem tartotta be. Egy ideig próbáltam normális hangnemben beszélgetni vele erről,de mikor már sokadszorra jött az ígéret,és annak megszegése meguntam. Aztán egyszer éjjel hazajött seggrészegen,na akkor aztán kiborultam,és úgy ordítottam vele,mint a cigányok. Majd feltettem ide egy kérdést,nagyon sok válasz érkezett,és mindenki azt írta,hogy el kéne hagynom. Ebből erőt merítettem,összecsomagoltam,és leléptem,de előtte megmutattam neki a kérdésemet,és a válaszokat/válaszaitokat,hogy lássa,nem csak szerintem rossz amit csinál. Azt hiszem,részben ez,részben pedig az térítette észhez,hogy elköltöztem. Egy kis idő után visszakönyörgött,azóta max. 2 hetente 1-szer jár el. Szóval ez a "mese" egyenlőre úgy tűnik jól végződött.

Nektek is minél hamarabb megoldást kellene találni,mert a Te állapotodban abszolút nem hiányzik a plusz stressz. Beszélj vele komolyabban arról,hogy ha ezt az életformát folytatja,akkor mindkettőtöket elveszít. Kérdezd meg tőle,vajon érnek e ennyit a haverok?

Drukkolok neked,hogy sikerüljön megoldani a problémát!