Miért növekszik a fiatalok körében elkövetett vagy épp megkísérelt öngyilkosságok száma?
Mielőtt valaki azt gondolná, hogy ez egy elmebeteg buta kérdése nem az. 20 éves vagyok és egy bizonyos iskolában bizonyos segítő szakon tanulok és az egyik dolgozatomat erről a témáról írom. A kérdés itt pedig nem a miért! Hanem: a dolgozatom egy kutatási terv, amely arról szól, hogy a kutató megismeri a társadalmi élet egy adott szegmensét. Nos az enyém ez. A kérdésem pedig a kb 14-30 kor közötti fiatalokhoz szól. Ez az oldal névtelen és senkit nem fogok felkeresni nem fogom a válaszaitokat a dogámba beleírni csak nem jutott eszembe jobb módszer az arányok feltárására. Szóval arra lennék kíváncsi ebben a korcsoportban van e köztetek olyan aki:
1. gondolt valaha öngyilkosságra, mint végső megoldásra (és ha igen milyen rendszerességel fordul, fordult elő?)
2. esetleg kísérelt meg öngyilkosságot.
Kérlek benneteket kíméljetek az idióta válaszoktól, szerintem ez egy komoly téma. És ha bárkinek megkönnyíti a válasz adást: 20 éves vagyok főiskolás, 70%ban jó családi háttérrel, különösebb súlyos anyagi problémák nélkül, mégis kíséreltem meg öngyilkosságot 15 évese, amikor is elveszítettem az életem akkori szakaszának az egyik legfontosabb emberét. És nem elhagyott hanem autóbalesetben meghalt. Nem bírtam kilábalni a dologból véget akartam vetni. Nem dicséretes, ma örülök, hogy nem sikerült... Azonban sajnos a mai napig motoszkál a tudatomban, de soha nem próbálnám meg újra (ezzel kapcsolatban pláne nem kérek megjegyzéseket) csak gondoltam, ha őszinte vagyok ti is azok lesztek. ha válaszoltok, tudnotok kell 7 nap múlva az egészet törlöm és senki nem fogja látni...
Köszönöm azoknak akik őszintén válaszolnak nekem, de ha ennek a szövegnek az elolvasása gúnyos dolgokat vált ki belőled kérlek hagyd szó nélkül... köszönöm! 20/L
válasza:1. Mindennap egy csomószor
2. Még nem.
válasza: válasza:1, naponta megfordul a fejemben. az ok nehezen leírható, bár kb. 16 éves korom óta fennáll: egyszerűen úgy érzem, az agyam nem kompatibilis ezzel az életformával, melyben élek, olyan érzésem van, mintha valami elszólítana. racionális szempontból indokolatlan szorongásrohamaim, "honvágyam" van. nem a megsemmisülésre vágyom, nagyon is kívánom az életet, csak nem ebben a formában, ahogy vagyok, de úgy érzem, nem tudok máshogy kilépni belőle, csak öngyilkossággal. kamaszkorom elején azt hittem, szimpla romantikus elvágyódás az egész, de sokkal durvább és egyre erősebb.
2. még nem kíséreltem meg, de tervezem (kicsit később, még el kell meditálnom sokmindenen ^^)
21/L
válasza:Tizenéves koromban sokszor megfordult a fejemben az öngyilkosság gondolata, de okom soha nem volt rá, hogy megtegyem. Nem is akartam, csak eltöprengtem rajta, hogy milyen formái vannak. Szerető családban nőttem fel, a szüleimre a mai napig is 100%-osan számíthatok.
Most viszont más a helyzet. Az utóbbi napokban eljutottam arra a pontra, hogy nem látok más megoldást. Az oka egy szerelmi csalódás. Tudom hogy mások képesek túllépni az ilyesmin, de az én helyzetem nem ilyen egyszerű, és már nem bírom tovább. Szóval gondolatban minden nap lejátszom, megtenni még nem volt merszem.
22/L
válasza: válasza: válasza:Gondoltam rá. Volt olyan , hogy majdnem megkíséreltem az öngyilkosságot, nem volt sikerélményem semmi a sulit is útáltam bántottak is sokat mert épp kicsit ducibb voltam. Ez még az általános iskolába volt felsős voltam kb 13 éves.
Most sincs könnyű életem, de van miért, és van kiért küzdeni :)
15 éves vagyok de Igen én gondoltam...ez nem rendszeres mert mindenkinél más ez úgy jön mint az éhség bármikor rád törhet... pl most is olyan helyzetbe vagyok...
Én kisérleltem de sajnos nem jött össze...:/
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!