Hatalmas anyagi különbség a házastársak között: kezelhető?

Ha háztartást vezetsz, akkor forintosítsd a mosást, főzést, bevásárlást, gyereknevelést, és azt, hogy pedagógusként készülsz az óráidra otthon, tehát azok 3 órák.

De szellemileg valóban zárkózz fel a párodhoz-ha igényli. A tanítók/óvónők gyakran panaszkodnak, hogy a gyerekek világában valahogy eltemetődnek, elszakadnak a magasabb, magvasabb dolgoktól.

És ne legyen kisebbségi érzésed, mert ez éket verhet közétek. Ha a férjed nem akar különvagyont, addig nincs baj. Ha célozgatna, akkor átgondolnám.

A mi családunkban is ugyan ez a helyzet, anya tanár, apa informatikus. Anya nem is azért dolgozik, hogy pénzt keressen, hanem azért, mert szereti a munkáját.

Amúgy gondolj bele, vannak olyan családok, ahol az anya nem is dolgozik. Sőt, régebben ez volt a szokás. Ebben az összehasonlításban talán már nem is érzed olyan furcsának a helyzetet.

Amúgy tényleg beszélj erről a férjeddel, ismerd meg az ő nézőpontját is. Lehet, hogy olyan dolgok fontosak neki belőled, amiről nem is gondolnád, hogy számítanak. Például hogy mindig vacsora várja otthon, vagy biztos lehet benne, hogy lesz aki elmegy a gyerekéért az óvodába.

Én férfiként így gondolom:

A férjed is, Te is dolgozol...

A munkátok különböző, de abban nincs különbség, hogy mindketten ugyanolyan egyenrangú tevékenységet végeztek..

Az pedig, hogy kit hogy fizetnek meg, a legkevésbé sem a munkavégzésének milyenségétől, hanem társadalmi forintosításától függ...

Ezzel az erővel lehetne fordítva is - a tanárok kereshetnek 1,1 milliót - a mérnökök meg seperhetnék az utcát....-nem az egyénen múlik...:-/

Sőt, tudom, h. ritka madár vagyok, de pl. én magas ívből lesz*rnám, hogy a barátnőm varrónő, kukás, vagy épp agysebész... :-/

Az a fontos, hogy saját területén értékes munkát végez...képzeld csak el az agysebészt reggel derékig érő szemétben.... :-/

Végül tanulságul:

Amikor a testet teremtették, valamennyi testrész főnök akart lenni. Az agy azt mondta:

- Mivel én irányítom az összes testrészt és én gondolkodom mindenki helyett, én leszek a főnök.

Erre a láb azt válaszolta:

- Miutan én viszem az embert oda, ahova menni akar és kivitelezem amit mond az agy, így én akarok a főnök lenni.

így folytatta a szem, a kéz, a szív, a tüdő, és minden szerv főnök akart lenni. A segg erre azt mondta:

- A főnök én vagyok!!

Minden testrész röhögött és abszurdnak találta, hogy a segg legyen a főnöke. Erre a segg nagyon megsértődött, összehúzta magát és megtagadta elvégezni dolgát. Ennek következtében az agy belázasodott, a szem kigúvadt, a láb remegett, a kéz erőtlenül lógott, még a szívnek és a tüdőnek is nagy nehézsegekbe került elvégezni munkájat. Végül minden testrész kérte az agyat, engedje meg, hogy a segg legyen a főnök.

Így is lett!

A többiek most elvégzik a munkát, amíg a segg csak ül és sok szart csinál.

Tanulság:

Ahhoz, hogy főnök legyen valaki, nem kell géniusznak lennie, lehet egy közönséges segg is!

Kicsit pepitában, de most épp nálunk is ez a téma. Férjem jól keresett, de egyre több gond volt a főnökeivel és teljesen jogosan ki akart szállni.

Én sokáig ügynöki munkát végeztem (bevétel nagyon kutya vacsorája a jutalékos rendszer miatt), majd majdnem egy évig nem dolgoztam - gyakorlatilag ő tartott el.

Aztán elkezdtem munkákat nézni a neten. Baromi nagy malacom volt, a legelső helyre, ahová beadtam, felvettek és álommeló. Jó fizetés, családias légkör, jó fej főnök, izgalmas munka, előrejutási lehetőség, prémiumok. Szinte második család, esküszöm ingyen is csinálnám, annyira élvezem.

A férjem meg az egy hónapos felmondását tölti, viszont a saját szakmájában - néztünk hirdetéseket - alapfeltétel az angol. Most tanulgatja, én is segítek neki, de abban maradtunk, hogy néhány hónapig csak az angolra koncentrál, addig elleszünk az én fizetésemből. Nekem meg az is nagy segítség, hogy a takarítást átvette tőlem itthon, néha főz.

Ő kicsit morog, hogy most nekem lódult meg a szekér - egyúttal örül is neki. Egyszóval soha nem lehet tudni, hogy mikor mi történik. Pár hónapja kinevetem, ha valaki elmondja a jelenlegi helyzetet. Álmomban nem gondoltam volna és mégis beröfögött a malac.

Semmi gond :)

Az érzések fontosabbak, mint az anyagiak.

Hatalmas anyagi különbség a házastársak között:

na, nekem ez úgy ahogy van, teljesen értelmezhetetlen. a házastársak egy oszthatatlan egység. együtt beraknak a családi kasszába, együtt költenek belőle. te is elmész dolgozni, ő is elmegy dolgozni, te is berakod azt a pénzt amit kapsz érte, ő is berakja. együtt éltek belőle, ennyi. engem nem zavarna. a férjedet se zavarja. még megérteném hogy zavar ha mondjuk te nem is dolgoznál, és úgy éreznéd életképtelen vagy nélküle, de még csak ez sem igaz.

Bár csak az én feleségem is így gondolkodott volna!

Nálunk is hasonló volt a különbség, aztán szép lassan tönkre ment a cégem és jöttek a problémák. Az asszonynak igénye lett volna a régi életszinvonal, de én már nem tudtam biztosítani, ezért szisztematikusan elkezdett kicsinálni. Az még hagyján, hogy bepasizott, de mindenemből ki akar forgatni és még az örökségem felére is igényt tart a válásnál, hiába ajánlottam fel neki, hogy kifizetem ami neki jár törvényesen (ez több, mint amit életében keresett), nem elég, mert azzal engem nem tesz tönkre. A cél az én személyes kinyírásom minden értelemben.

Úgyhogy becsüld meg ami most van és élj úgy, hogy ne legyen gond, ha már esetleg nem lesz. Ha valóban a férjed szereted és nem a pénzét, akkor boldogok maradtok.

mindketten értelmiségiek vagytok, szégyen, hogy a tanárokat nem fizetik meg.

mindketten értékes, társadalmilag hasznos munkát végeztek.

nálunk is hasonló a felállás. a párom reál beállítottságú, ezáltal többet keres, én humán érdeklődésű vagyok, ilyen szakot végeztem.

soha nem volt ebből probléma, tiszteljük egymást, nem az a mérce, h ki hoz haza többet :) szerencsére elég nagyvonalú, nem okoz neki semmilyen lelki válságot, h többet tesz a kasszába, mint én, mi több, szívesen költ rám :)

Kedves kérdező! Ugyan én még nem vagyok férjnél, sőt, még tanuló vagyok, de én már 1 éve töprengek ezen a dolgon. Én 3 év múlva leszek védőnő és ugye annyit fogok keresni, mint Te, azaz 90 ezer Ft-ot egy hónapban. Ne tudjátok meg hányan le akartak beszélni az egészségügyről, de nekem ez volt az álmom. Még soha nem éltem egyedül (csak a családommal) és nem tudom, hogy egydül boldogulnék-e annyi pénzel.

Arra gondoltam, hogy keresek valami másod állást vagy nem is tudom.

Szóval én is töröm a fejem egy ideje. :(

Kérlek ne pontozzatok le, csak kicsit kiadtam magamból, ami már régóta bennem van. :)