Mitől van ez a hatalmas megközelítési különbség a drogbetegek kezelésében?

asszem nagyon jól látod ... tényleg a mai napig is az osztrák-magyar határ egy nagyon éles vonal a civilizáltságot tekintve, és ezt ők is tudják nagyon jól!!

ebben ez a nagyon durva, hogy Ausztria után pl már egy franciának is megszűnik a civilizáió, na de valljuk meg, teszünk is éppen eleget annak érdekében, hogy így vélekedjenek rólunk

na puff, azért előjön itt az, amire éppen gondoltam :)

Az USA valóban más kérdés, de azért az is túlzás, amit írtál.

Én elsősorban Nyugat-Európára gondoltam, mert ott meg gyakran vagyok szakmai konferenciákon, és most éppen az a legújabb (vagyis már azért jó ideje), hogy altatásban vészelje át a drogbeteg az első kritikus periódust, hogy ne kelljen szenvednie semmilyen értelemben.

Akkor mindenki hülye, csak mi csináljuk jól? Azt nehezen tudja bárki elhitetni velem, hogy az a megoldás, hogy bevágni egy pszichiátriára, lekötözni ha kell, aztán lesz ami lesz alapon ott hagyni, jó esteben netán (ha adnak elég pénzt az orvosnak), kegyesen olykor még rá is néz, de ez már egy külön kiváltság, mert ez se igazán divat nálunk.

Aki olyan nagyon a magyar módszer mellett van, az tisztában van azzal is, hogy a kedves főorvos elvár egy olyan 3-4 százezres összeget a szülőktől pl, csak hogy egyáltalán ránézzen, de ekkor se remélhet egyáltalán ellátásnak nevezhető orvosi segítséget. Mint írtam, szakmabeli vagyok, pontosan tudom, mi folyik itt, és undorítónak tartom (ezzel pedig nem vagyok egyedül a szakmából se).

Csak leginkább azért kérdeztem, mert valóban ez inkább amolyan mentalitásbeli különbség, amit az első válaszoló jól meg is fogalmazott, hiszen itt is megvalósítható lenne ... de valamiért mégse.

És bizony eléggé fáj, ha többen osztják ezt a fantasztikus "magyar módszert", bár én meg racionalitást se hatékonysági se anyagi szempontból nem igen látok benne. De ha valaki elmagyarázná, megköszönném.