Ez csak szerintem igazságtalanság?

Én olyan 2 éve kértem egy laptopot. Az öcsém kitalálta, hogy neki is kell. Ő 2 hét múlva megkapta. Én kérdeztem, hogy én is kaphatok-e. Erre a válsz: Kaphatsz, de csakis akkor, ha azt az egész család használhatja. Vagyis ez olyan, mit ha én semmit sem kaptam volna. Öcsém kapott egy vezeték nélküli fejhallgatót és egy hifit. Ha én ezeket csak megemlíteném már repülne is a fejem. Ma mutattam a neten anyunak egy olcsó, használt laptopot. Megkérdeztem, hogy majd megkaphatom-e. Erre anya: Majd egyszer talán. Kérdezem, hogy szülinapra, karácsonyra, stb. Erre leordítja a fejem, hogy ő nem mond időpontot. Kérdeztem, hogy ugye akkor nem is fogom soh sem megkapni. Erre a válasza: Te csak foglalkozz inkább a tanulmányaiddal! Még régebben kértem a szülinapomra egy kutyát. Már tudtam, hogy melyiket szeretném. Nagyon boldog voltam, mert beígérték. Eljött a szülinapom, de nem kaptam őt meg. Eljön az öcsém szülinapja. És ő kapta mag azt a kutyust, akiről mindig is álmodoztam. Aki már 9 éves, de nem tud semmit, aki csak moslékot eszik és pórázzal verik őt. De én nem tudok segíteni szegényen, mert NINCS JOGOM HOZZÁÉRNI, HISZEN NEM AZ ENYÉM!!!

Mostanában át akarom ölelni anyut és úgy húzódik el tőlem, mintha kb. leprás lennék. Megdumcsiztuk, hogy elegyünk ketten egy csajos délutánra. És mi lett belőle? Egy nagycsaládos kiruccanás, mert anyám végigkérdezte az egész családot, hogy jönnek-e. A húgom, az öcsém, az apám és az anyám kaptak ruhákat. Én meg semmit. Olyan érzésem van, mintha anyám utálna velem lenni.