Miért aggódom ennyire?
Túlságosan aggódom a barátom miatt. De olyan szinten, hogy ha küldök egy sms-t, és nem válaszol csak órák múlva addig én tiszta stresszes vagyok. Nekem mindig a legrosszabb jut eszembe. Ilyenkor általában az, hogy nem is akar válaszolni.
Ha nem látom pár napig, és nem is hív, nekem már azon jár az agyam, hogy mit ronthattam el, mert biztos szakítani akar, azért nem keres. Anyám szerint mindent túlságosan magamra veszek, lehet, hogy így van, de hogy lehetne ezen változtatni?
Tudom, hogy ez rossz, de nem tudom, hogy mit csináljak ellene. Van valami ötletetek?
válasza:
válasza:"Ha gyerekkori trauma lenne, az nem hatna ki az összes kapcsolatomra?" - az általános válasz nem, szükségszerű, előjöhet úgy is, hogy csak bizonyos "csillagállásoknál". (Más, a kapcsolat szempontjából neked külső körülménynek tűnő dolgok összessége kiadhatja. Munkahelyi stressz, politika, egyéb rossz közérzet. Ezt csak te tudhatod. Illetve a tudatalattid.)
A másik ötleted jó. Apukád hirtelen elvesztése lehet kapcsolatos ezzel, a probléma gyökerét viszont akkor is gyerekkorban keresném. Egy felnőttnek is fáj a szülő elveszítése, ám ha nincs más, korábbról hozott probléma a puttonyában, akkor ezen általában 1 év alatt úgy lép túl, hogy az nem befolyásolja a későbbi életét, kapcsolatait. Ha mégis ez van, akkor ott nekem erősen gyanús egy gyerekkori trauma, megszakított közeledés stb.
12.28-as remélem még itt vagy valahol.
Csak azt kérdezném tőled, hogy lehet, hogy erre vezethető vissza az is, hogy pl. nem tudnék napokig tespedni a tengerparton, mert ha nem csinálok valami értelmeset, akkor úgy érzem, hogy elvesztegetem az időmet. Nem tudok úgy igazán kikapcsolódni, mert sajnálom rá az időt.
válasza:A lehetősége megvan. Ettől még nem biztos, hogy ez van, csak érdemes lehet utánajárni.
Emlékeink nem mind tudatosak, a tudatalatti is emlékszik. Kedvenc iskolapéldám, hogy valaki fél a hótól. Soha semmi rossz nem történt vele, ami a hóval összefüggésbe hozható. Csak amikor 2 éves korában kórházba került és ezért addig soha nem látott, hosszú időre elszakadt az édesanyjától, egy havas tájat ábrázoló kép volt a kórterem falán. Ezért tudat alatt irtózik a havas tájtól. (Ez egy komplexus v. komplexum.) Persze, ugyanilyen alapon félhet valaki a bohóctól is, ha az volt a falon. És ez csak egy iskolapélda.
A tudatalatti rejt emlékeket az előttről is, hogy beszélni tudnánk. Sőt méhen belüli emlékeink is vannak! Ezért vannak olyan terápiák, amelyek nem a beszéden, beszélgetésen alapulnak. Mostanában ezek nagyon fejlődnek, mióta a pszichológia tudománya felismerte ennek a jelentőségét. Ettől még ugyanolyan "jó" beszélgetni is, csak már tudjuk, hogy azzal nem oldható meg minden.
Ezzel szemben tudatos emlékeink legkorábban 4 éves kor környékéről maradnak meg a tapasztalat szerint. Ez teljesen normális.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!