Aggódom anyámért, mit tehetnék érte?
66 éves és az utóbbi időben elkezdett megváltozni. Türelmetlen, irritábilis, lelkileg instabil lett.
Legutoljára amikor beszéltem vele, egy apró dolog miatt is úgy ordított velem, mintha gyilkoltam volna. Majd átmenet nélkül elsírta magát, hogy nincs értelme élnie, nem érti mi van vele, fél, hogy az agya már nem a régi és orvosi segítségre lehet szüksége.
Kérdeztem, hogy van-e valami, amiről nem tudok és nyomasztja. Sírt, mondta, hogy nincs, ő se érti, hogy miért változott meg, apámmal is néha ok nélkül kiabál, pedig nem érdemli meg. (Tényleg jó ember, a 30 éves házasságuk alatt a legnagyobb probléma az volt, hogy ki vigye le a szemetet...)
Mivel látom, hogy tényleg megváltozott a személyisége és egyre instabilabb, sajnos lehet, hogy valóban orvos lesz a vége, de ezt a távolból nehéz biztosan megítélni.
Soha nem volt könnyű természete, de az utóbbi 10 évben jó irányba változott, velem is kedvesebb és odafigyelőbb lett, mint amilyen korábban volt.
Most hirtelen váltott át egy nagyon rossz állapotba.
Mit tehetnék? Főleg a "nincs értelme az életemnek" mondata ijesztett meg. Soha nem voltak öngyilkossági gondolatai, így most megijesztett ezzel :(
válasza: válasza:Meszesedés. Sajnos sokminden nincs rá, de az már jó jel ha felismeri ezt.
A baj a meszesedéssel ha valakinek rossz természete volt akkor még rosszab lesz a meszesedésnél.
Nyugodtan menjetek el orvoshoz, lehet aztán csak valami hormonprobléma.
Tényleg rendben van az életük, anyagi gondjaik sincsenek, apámnak pedig kifejezetten jó természete van, amolyan "mintaapa, mintaférj" kategória.
Tény, hogy anyám soha nem volt társasági ember, ha apám nem vitte magával, akkor ki se mozdult a lakásból.
Most azon durrant el az agya, hogy megkért, hogy a kutyájuknak intézzem el a kutyakozmetikust, de addig halogattam, amíg már nem volt szabad időpontja. Jogosan volt mérges, de aránytalan volt a reakciója, a végén már azt fejtegette, hogy szegény férjem, hogy tud egy iylen szörnyű nővel együtt élni.
Itt nyelvem egyet, hogy mondja el, mi baja van velem, örökbefogadtassam-e magam, ha esetleg ő már nem szeretne...
Visszaszelídült és mondta, hogy dehogy, szeret engem....csak ő se tudja, hogy miért viselkedik így. Aztán elsírta magát és akkor pattant ki ez az egész. Kérdezgettem, hogy mi a baj, mit történt, de semmi traumatikus élmény nem érte.
Beszéljem rá, hogy menjen el orvoshoz? De milyen orvosnál érdemes kezdeni?
A családban sok betegség volt, de mentális egy sem. Az ő édesanyjának sok fizikai problémája volt, de mentálisan csak a halála előtti 1 hónapban épült le hirtelen, de akkor már a szervei is kezdték feladni a küzdelmet. Ő rákot, nyelőcsőszűkületet, mellamputációt, lábfej amputációt, belső szerveket érintő műtétéket élt túl. 83 évesen halt meg egy combnyaktörés után, a szellemi frissességét, ahogy említettem, a halála előtti 1 hónapban vesztette el.
válasza: válasza:Demencia szerintem. Hát sajnos nem lehet vele mit csinálni, ki kell bírni. Anyukámnál ez van, több mint tíz éve nyögjük a dühkitöréseit, és a téveszméit. Az agy elöregszik, és hasonló tünetei vannak mint az Alzheimernek, csak itt nem a felejtésre van kihegyezve a történet. Súlyos személyiségtorzulással, dührohamokkal, zavart időszakokkal, számolási nehézséggel jár. Tipikus még a paranoiás, és a meglopatásos téveszme is, a beteg szerint pl mindenki meg akarja őt károsítani, nincs kivétel, családtagokat ugyanúgy vádol ezzel, mint az utcaseprőt. Retteg, hogy ellopnak tőle valamit ( nálunk ez a legdurvább tünet, mert pl olyanokon akad ki, hogy nem talál egy kiskanalat, és akkor már fél napig üvöltözik, hogy én loptam el tőle...a saját lakásomból, a saját kiskanalamat :D ) Ez így leírva, és utólag is vicces, de ne tudd meg mi van ha rákezdi. Sajnos eddig kétszer előfordult, hogy verekedni is akart :( Mikor rájön az ötperc, csapkod, üvölt, vádaskodik, és nagyjából úgy viselkedik mintha tényleg elmebeteg lenne, pl dühkitörés közben vihog, tudjátok, mint a főgonosz a horrorfilmekben. Borzasztó. És két nap múlva kenyérre lehet kenni, a történtekre nem emlékszik, és hónapokig tünetmentes. Aztán van olyanja is sajnos, hogy pl szétkeni a székletét a wc-ben a csempént, az ülőkén, és az ajtón, és mikor mosom le, ott áll a hátam mögött, és vihog, hogy most aztán ő megmutatta. Sajnálom hogy így kifordut magából, de rengeteget szenvedünk vele, szeretem, mert az anyukám, és ez az ember, aki most ő, ennek semmi köze nincs ahhoz az emberhez aki engem felnevelt. Mindíg egy végtelenül kedves, jólelkű asszony volt, most meg egy rosszindulatú, kötekedő agresszív nő. Rá sem ismerek néha, annyira megváltozott. :( Orvoshoz ő nem akar menni, bár úgy tudom erre gyógyszer nincs. Ha szóbakerül az orvos, tuti hogy két napig áll a bál, merthogy én őt bolondnak tartom, pedig erről szó nincs. Ez nem elmebaj, csak öregedés.
Ha anyukádban is felmerült, hogy orvoshoz kéne mennie, még most menjetek el, mert lehet hogy később már nem akar majd. Lehet hogy csak enyhe nyugtató elég neki, vagy valami ami a hangulatingadozásait kordában tartja.
válasza:"nincs értelme az életemnek" - szerintem ez a kulcsmondat.
Ez nagyon rossz érzés!
Azt éli meg, fölöslegben van a világon - tehát minek?
A tettetés, hogy, 'de nagyon szükség van rád' - csak ront a helyzeten. Valódi, igazi értelmet kellene találnia -és az őt szeretőknek ebben igaziból segíteni.
válasza:Egyébként én úgy tudom öreg korban valamilyen szinten természetes az is hogy a nők kicsit indulatosabbak lesznek úgymond elférfiasodnak a férfiak pedig épp ellenkezőleg lehiggadnak.Én is tapasztaltam ilyet sokszor.Persze lehet nem mindenkinél van így.Hormokok is okozzák ahogy itt írta is valaki mivel idősebb korban a szervezet jórészt megváltozik a hormonok működése is.
A meszesedés is természetes folyamat a kor előrehaladtával viszont nem tudom van e rá gyógymód és idővel súlyosbodhat is.Nagymamámnál is ez volt de ő már jóval idősebb volt.
Remélhetőleg a te anyukádnál még nem ez a helyzet.Bármi is az ok szerintem a doki tud tanácsot adni és szerintem minden esetben a türelem és az elfogadás lenne a legfontosabb.Persze tudom sokszor nem könnyű.
13:19 - nálatok hogy kezdődött? Anyámnak memóriazavara nincs (nekem 28 évesen több van :)), csak a hangulata kezdett el nagyon ingadozni, depresszívnek tűnik, ok nélkül.
Orvoshoz elvinném, csak nem tudom, hogy ilyen esetben kell-e beutaló, melyik szakterülethez tartozik (neurológia..?), milyen vizsgálatokat kellene kérni? CT vagy MR kimutatja a változásokat az agyban?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!