Csak szerintem egy oltári szemétláda az anyám?

Sosem jöttem ki vele normálisan, de mióta egyre idősebb vagyok azóta csak mérgesedik el mégjobban a kapcsolatunk. A legutolsó húzása az volt, hogy péntek délutántól szinte megállás nélkül görcsöl az alhasam, meg a derekam. Ma hétfő van és már alig vártam, hogy mehessek végre orvoshoz. Csakhogy én egy kicsi sz@r faluba lakok, ahol a háziorvos heti 1 napot rendel (kedden) máskor mindig a szomszéd faluba kell menni hozzá, ahova a buszjárat olyan, hogy kikerülhetetlen szinte, hogy ne kelljen ott üljek 1, 1,5 órát hogy hazajussak. Megkértem anyámat, hogy vigyen át autóval, mert nincs kedvem görcsökkel ott ülni és várni egy órát a buszra... Erre ő: Ő nem visz el, mert a jogosítványa lejárt, és ha megfogják a rendőrök, akkor majd én kifizetem-e a büntetést? Hozzáteszem, hogy a szomszéd falu kb 5 km-erre van tőlünk, és én még rendőröket sose láttam arra. Jó nyilván necces jogsi nélkül vezetni, de itt a hangsúly azon van, hogy az ember talán ennyi kockázatot be kéne vállaljon az egyszem gyerekééért, ha az sz@rul van napok óta, nem? Nevelőapám az elvinne, csak neki dolgoznia kellett. Másrészről, meg anyám azóta engem hord el minden sz@rnak, hogy én mit képzelek, hogy ő engem elvisz majd a dokihoz, mert hogy én itthon nem csinálok semmit, meg nem adok neki pénzt soha (2 hónapja munka nélkül vagyok), pedig amig tudtam mindig adtam, beszálltam a rezsibe, meg plusz is adtam neki, meg a kajajegyet is mindig odaadtam, csak épp soha nem volt semmi elég neki. A környezetünkben mindenki utálja anyámat, csak ezt épp ő nem veszi észre. Mindenkitől megkapom, hogy költözzek már el otthonról, meg csodálkoznak, hogy hogy tudom elviselni anyámat. Évek óta itthon van, a reggeltől estig való számítógépezésen kivül semmit nem csinál, sokszor nem is főz, és nem takarít, hányingerem van, ha ki kell menjek a konyhába és meglátom mi van ott. Hazahozni nem merek senkit, mert meglátják mi van itt,elmenekülnek egyrészt, másrészt meg anyám 2 szóból leégetne, hogy bedumál valami hülyeséget, amit ő okos dolognak képzel. Beszól, hogy én ne fürdödjek meg minden nap, mert sok a vízszámla, a bojlert folyamatosan visszább veszi, hogy alig van melegvíz olyankor az ideg szét tudna robbantani engem. Ja, hát valamit melózni kéne, nem mindig csak tőlem várni a pénzt, meg a nevelőapámtól. Vagy nem kéne 6 kutyát tartania (azokat is bent a házban, meg az ágyban de ez újabb bonyolult és hosszú sztori) és talán több pénz maradna. Arról nem is beszélve, hogy többször rajtakaptam már, hogyha fürdeni megyek, és véletlenül visszamegyek valamiért a szobámba, vagy elmegyek otthonról és szintén valamiért visszafordulok 5 perc múlva, hogy a szobámba kutakodik a cuccaim között, és ha megkérdezem, hogy mégis mit keres ott, akkor össze vissza hazudzik, hogy csak olló kellett neki, vagy zsepi, stb... igen, pont az én szobámból, és mindig a pénztárcám környékén... remélem érthető a célzásom... Sőt, olyan is volt, hogy nevelőapám (vele sincs meg túl jól) elmesélte nekem, hogy mikor nem voltam otthon, kikutatta a cuccaimból a jelszavaimat a netbankomhoz, és megnézte mennyi pénz van a számlámon, mintha bármi köze lenne hozzá. A leggázabb, hogy nem merek szólni egy szót sem, pedig sokszor annak a határán vagyok, hogy egy olyat beleverjek a fejébe, hogy megbolondul, mert mégiscsak az ő házában élek. Legszivesebben itt hagynám a francba, csak hát meló nélkül nemigen van hova ugrálni, de már nem bírom elviselni, néha komolyan azt gondolom, hogy kezelésre szorul, olyan dolgokat művel, mert ez még nem minden... Én reagálom túl, vagy jól látom, és tényleg egy szemét idióta??????