Gondolkodott már valaki azon, hogy halála után legyen temetése, vagy sem?

Nem kell a papokat cseszegetni, mert attól, hogy van köztük, akire még én keresztényként is azt mondom, hogy nem oda való, de nagyanyám túl a 70-en világéletében kántorizált, ott náluk ő írja a siratókat, versbe szedi és elénekli azt, amit korábban a hozzátartozó elmondott neki az elhunytról. Gondolom, a papok se csinálják másképp. Ha hülyeséget mond, az lehet, hogy azért van, mert a hozzátartozó olyanokat mondott, aki a papnál járt. Ha valamit a papnak (vagy akár a siratókat író nagyanyámnak) rosszul mondanak, azért nem ő a hibás.

Mellesleg a mi templomunkban van urnatemető, amit nem kell meghosszabbítani x év után, mint a sírkertekben a sírhelyeket, ahogy atya fogalmazott, ez "öröklakás". Nemsoká lesz egy olyan temetés a templomunk urnatermében, ahol az elhunyt már halála előtt elrendezte a temetését, kezdve azzal, hogy ki temesse, és ki énekeljen, és mit, az övén például nem lesz sirató, mert nem akarta, hogy legyen, mert a temetésével is tanúságot akart tenni arról, hogy ez nem a vége valaminek, hanem tartunk valahova. Én is valami hasonlót szeretnék majd, ha eljön az ideje.