Megkérdezte egy idős rokonom, hogy "Azért nincsen barátod mert túl igényes vagy"? (Bővebben lent)

Maradj igényes!

De azért elmondom, hogy tegnap pont egy olyan 83 éves magányos néninél voltam látogatóban, aki minden udvarlójában talált hibát, és mindegyiket kikosarazta. Most teljesen egyedül él egy kutyával egy vidéki házban, ahol anno a szülei meghaltak. Alig bír járni, a kezei fel vannak dagadva, alig bír velük bármit csinálni. Teljesen meg van görnyedve. Senki sincs, aki ránézzen, akivel beszélgessen, aki segítsen neki. Akinek a hibáin morogjon, akivel nevessen. Az egész házat belengi a bánat, az elmúlás. Nincsenek unokák, nincsenek vendégeskedések, nincs élet. Néha a rokonok felhívják telefonon, vagy néha átugranak 1 órára (félévente 1x). Tegnap a nővérével voltam ott, aki 85 éves, aktív, vidám, tele van életcéllal, mindig van körülötte valaki! A barátaik már meghaltak, 1 unokatestvérük él még, a többi rokon már leszármazott, akik nyilván azzal foglalkoznak, aki közelebbi rokon - tehát a mosolygós nővérrel, akinek 2 fia, 5 unokája, 1 dédunokája van és ehhez jönnek a feleségek, barátnők. Én az egyik unokának a felesége vagyok.

Nagyon sajnálom a párom nagyijának a húgát. Ottlétünk szinte teljes beszélgetése arról szólt ,hogy ki mikor miben halt meg, és hogyan illik rendezni a temetést. Őt ez érdekelte. Párom nagyiját meg épp annyira zavarta ez, mint minket. De a magányos húga megkeseredve, egyedül ebben a gondolatkörben él.

Én azt mondom, hogy legyenek alapvető elvárásaid, de ne a tökéletest keresd!