Miért utálnak az emberek?
Soha nem ártottam egyiknek sem,zárkózott vagyok depressziós és nem nagyon volt kedvem senkivel sem beszélni ezért folyamatosan bántottak iskolában kibeszéltek a hátam mögött kinevettek, én egyiket se bántottam sosem. Aztán később rájöttem hogy nem veszek rólu ktudomást és csak azért is megcsinálom amit akarom erre azt értem el hogy nagyképűnek tartottak és most már nem csak azok az emberek akik suliban voltak hanem mindenhol utáltak és ellenem fordítottak mindenkit:(
Most meg Ha bekerülök egy új helyre akkor meg már félek az emberektöl mert tudom hogy úgyis csak utálni fognak
és bántanak nem is akarom megismerni öket
15:00
Nyugodj már le, embeeeeer! Attól, mert hisztérikus hangnemben vinnyogsz itt, nem lesz jobb a kérdezőnek.
A középiskola amúgy egy vicc. Ne vedd komolyan a többi kis hülyét. Most miért kéne érdekeljen? Azt mond mindenki, amit akar, nem a többiekkel pacsizni jár oda az ember. Viszont tényleg, a te hozzáállásod sem jó. Nem jó, ha folyamatosan a saját belső nyavalyáiddal vagy elfoglalva. Ha néha mást is csinálsz, akkor sokkal könnyebben elmúlik.
Köszönöm szépen mindenkinek, tényleg segítettetek ,bár nem garantálom hogy meg is tudom fogadni a tanácsokat de igyekszem,
köszönöm.
"Rólad semmit nem tudok, de neki az ég világon semmi olyan problémája nincs, amire azt lehetne mondani, hogy oké, jogos a depressziója."
Egyesek azt hiszik, a depresszió döntés kérdése. Érdekes.
"Meg kell mondjam, tényleg nem túl jó, mikor van egy társaság, ahol egy ember mindenre csak bámul faarccal, semmi nem tetszik neki, semmivel nem lehet örömet okozni neki. A többieknek olyan érzésük lesz, hogy nem is bírja őket, csak éppen ott van, kényszerből."
Akkor mért hívják? Muszáj elmennie, mert ha nem, azt nem fogadják el. Ha meg elmegy, de nem tud jó képet vágni, akkor az a baj. Értem én, egy lehetőség van: kötelező barátkoznod a társasággal, kötelező eljárni velük ide-oda, és kötelező szeretni őket. Nincs választási lehetőséged. Ha nem teszed ezt, akkor egy r*ohadék vagy.
Kérdező: az ilyen problémák kulcsa mindig az, hogy nem azokkal barátkozol, akikkel kéne. Nem olyan közösségekben vagy, ahol lenned kéne. Neked kell megkeresned az értékes embereket, akikkel tartalmas kapcsolatot ápolhatsz. Máshogy nem megy. Vagy marad a magány, bár én inkább választanám azt, mint az átlagos, felszínes emberek társaságát. Az csak kiüresít, tönkretesz, lehúz, elvesz mindent, amitől különleges vagy, és amit szeretsz az életben.
"Értem én, egy lehetőség van: kötelező barátkoznod a társasággal, kötelező eljárni velük ide-oda, és kötelező szeretni őket. Nincs választási lehetőséged. Ha nem teszed ezt, akkor egy r*ohadék vagy."
Pontosan. A tömeg, a csoport diktatúrája, erről szól ez az egész. Csak annyira érdekled őket, amennyire az az igényeiket kielégíti, amennyire az általuk elvárt dolgokban jeleskedsz. Egy tárgy vagy, amit csak használnak. Nincs döntési lehetőséged. Ez a lényege az egésznek.
Egyébként az a bámulatos ezekben a birkaemberekben, akik a csoportokat alkotják, hogy észre sem veszik, hogy te viszont nem sértődsz meg, ha közülük valaki nem érdeklődik irántad. Te tudomásul veszed, ha valaki nem kíváncsi rád, és nem haragszol meg érte. Ők erre nem képesek. Muszáj szeretni őket, muszáj követni őket, különben eltaposnak. Ebből látszik, hogy csoportokra a gyengéknek van szüksége, az erősek önmagukban is megállnak.
"Helyette arra gondolj, hogy jó fej vagyok és szeretnek az emberek, be tudok illeszkedni és minden szituációban jól feltalálom magam."
Én nem vagyok jó fej, nem is akarok az lenni, és gyűlölöm azokat, akik azok. Nem szeretnek az emberek, nem szerettek már gyerekkoromtól kezdve, valószínűleg mert őszintébb és okosabb voltam náluk, de egy biztos, mindig is irigyek voltak rám. Hát én nem akarok beilleszkedni, mert az azt jelenti, hogy folyamatosan próbálok megfelelni egy ideiglenes kor ideiglenes társadalmi elvárásainak. Ugyan miért lenne jó ez? Mert a pszichológus azt mondja?
Én önmagam akarok lenni, és nem érdekel senki, aki ezt nem tolerálja. Köpök azokra, akik nem bírják elviselni, ha valaki nem érdeklődik irántuk, mert jobb dolga is van. Igenis gyerekkoromtól kaptam a kiközösítést, a megalázást, a kigúnyolást, a bántásokat, miközben én senkit nem bántottam, és maszlag az, hogy azt kapod vissza, amit sugárzol. Mindig nyíltszívű voltam, kedves, segítőkész, mégis mindig csak a sz*art kaptam az arcomba. Hát persze, hogy ma már negatív vagyok, de ez így helyes, mert akinek van esze, az tanul a múltbeli hibáiból.
Mese ez az egész a beilleszkedésről, elfogadásról. Elárulok egy titkot: az emberek nem jók. Kicsinyesek, kegyetlenkedők, megalázók, irigyek. Gyűlölik az egyéniségeket, gyűlölik azokat, akik egyedül is boldogulnak, gyűlölik az őszintéket, a kedveseket, a segítőkészeket, a nyíltszívűeket, a föld felett járókat, és gyűlölik a jókat is. Mindenkit le akarnak rántani magukhoz a mocsokba, mert csak akkor érzik jól magukat, ha senki nem különb, nem intelligensebb, nem gerincesebb náluk.
Ezek vagytok ti, emberek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!