Mi a véleményetek arról a szülőről, aki a 7 éves gyereke szekrényébe egy talárt akaszt és attól kezdve a gyereknek csak az lehet a célja, hogy bíró legyen belőle? Az érettségikor még mindig ott lógott. (Nem saját tapasztalat, szerencsére. )

Hát többesélyes a dolog:

1, a szülők nagy és beteljesületlen álmát magáévá teszi és bíró lesz.

2, a szülők nagy és beteljesületlen álmát lesz.ja és az lesz, amit ő szeretne

3, be akarja teljesíteni a szülők nagy és beteljesületlen álmát, de ő nem arra való (lehetne belőle pl. orvos, kozmetikus esetleg szuperjó autószerelő), de ez meg a szülők végett nem lehet. Végül teljesítménykényszeres és flusztrált lesz és elmegy betanított munkásnak egy nagy multihoz.

Viccet félretéve: nem szabad a szülőknek ennyire egyirányba terelni a gyereket. Vezetgetni, irányítani, gyeplőt fogni, kell. Segíteni, támogatni, kell. Több lehetőséget, irányt megmutatni kell.

De ez így, ahogy leírtad?! Nagyon nem tartom helyesnek. Sőt: személyiségromboló.

Talárja nemcsak a bírónak, de az ügyésznek és az ügyvédnek is van (nekem is, sajnos, előírás, nem szeretem nagyon).

Ezek a pályák hogy tetszenek? :-)