Akinek nincs gyereke és nem is akar, az mivel tölti ki az idejét, hogy értékesen éljen, mi az életcélja, mik okoznak neki örömet?

azta, de sok válasz lett tegnap óta:) én vagyok az első.

szóval, nekem nem volt, meg most sem életcélom az, amiket most csinálok, csak mivel nincs gyerekem, tudom csinálni..és majdnem 36 vagyok, pár nélkül, úgyhogy nem is valószínű, hogy lesz. válogatós is vagyok, aki volt, meg nem tartottam alkalmasnak, hogy gyereket vállaljak mellette. pedig az egyik nagyon akart, de semmi felelősségérzet nem volt benne, és nagyon gyerekes volt, pátyolgatni kellett, tudtam, hogy ha neki szülök, az gyakorlatilag olyan lenne, mintha egyedül lennék, mert semmiben nem lehetett rá számítani. azt mondta mindig, hogy majd ha terhes leszek, akkor megváltozik. ennyire meg nem vagyok naiv...

és nem, nem féltem az alakomat, nem volt életcélom a sok tanulás, a barátaimat én se látom olyan gyakran, mint szeretném, pláne, hogy külföldön élek....csak így alakult, nem találtam megfelelőt. de nem is vágyom mindenáron gyerekre, viszont annak is örülnék, ha lenne. amúgy, kisgyerekekkel határozottan jó vagyok, az összes hozzám szokott jönni, anno a szomszéd kislány kétévesen lett a szomszédom, sokat vigyáztam rá, játszottam vele, 9 évesen közölte velem, hogy én vagyok a pótanyja...most 18.

14:36

Szerinted nem önzés szülni, csak azért, hogy ne legyél egyedül?

Egyébként sok olyan embert ismerek a faluban, ahol a nagyszüleim élnek, akiket nem látogatnak a gyerekeik, mert szar emberek. Nem attól függ, hogy egyedül maradsz-e, hogy van gyereked.

És vicces, hogy egy felnőtt ember ennyire fél egyedül.