24 évesen már tényleg családanyának kellene lennem?

Az idősebb nemzedékek nehezen fogadják el, hogy nagyon kitolódott a felnőtté válás ideje. Egyfelelől érthető, hogy az ember szeretne minél tovább gyerek maradni, és a mai társadalom nagyban lassítja is a felnőtté érést, másfelől az is érthető, hogy a szülők szeretnének mielőbb nagyszülőkké válni, hogy ne 60-70 éves korukban szülessen az első unokájuk. Ráadásul a lányoknak is az a jó, ha huszonéves korukban szülnek, később állítólag nehezebb, kockázatosabb. Ma sokan kitolják a szülést a határig, és aztán csak egyetlen gyereket vállalnak, ami nyilvánvalóan nem jó.

Szóval a kérdés nagyon összetett, és mindkét oldalnak igaza van valahol, de a te életedről te dönts. Még mindig jobb kitolni valamennyire a szülést, mint úgy vállalni gyerekeket, hogy nem vagy rájuk felkészülve.

szegény, nagyon sajnállak.

Én 24 évesen Angliában éltem, szenvedéllyel habzsoltam az életet, egyszerre tanultam, dolgoztam, pasiztam (mondjuk nekem is állandó barátom volt), és totál messze voltam a saját családtól.

30 évesen mentem férjhez, érett fejjel. 32 évesen szültem először.

Úgy gondolom, hogy kicsit későn kezdtem, de mit csináljak, én akkorra értem meg rá. Neked is azt mondom, hogy várd ki a te idődet, tudni fogod, ha eljött!

Szüleiddel meg legyél türelmes, felteszik újra a lemezüket, tedd fel te is a tiédet, valahogy így: "köszönöm, hogy szerettek, törődtök velem és a legjobbat akarjátok. Eljön majd az én időm, amikor feleség és anya leszek. De ne siettessétek, aminek még nincs itt az ideje. Köszi a megértést." :)

Jaj, dehogy kellene...

Ilyen nincs. Ez mindenkinél nagyon egyéni, ki mikor érzi szükségét a családalapításnak. Van olyan is, aki 24 évesen, sőt még korábban érettnek érzi rá magát. És olyan is van, aki még 30 évesen sem.

Én 26 vagyok, egyedülálló (és még egyetemista is, szóval későn érő), nem is nagyon volt még olyan igazán komoly kapcsolatom, csak rövidebbek... Régebben én is paráztam ilyesmin, egy ideje rájöttem már azonban, hogy semmi értelme, egyébként sem nőttem még fel a feladathoz. Egyszer majd biztos fel fogok.

A szüleim nekem is nyomatják mostanában a "de jó lenne, ha lenne komoly kapcsolatod" témát, őszintén szólva fel is bosszantanak ezzel kicsit, nem kéne ebbe beleavatkozniuk, de hát a szülők már csak ilyenek. :)

Szóval nyugodj meg, nem vagy elkésve semmivel, s ezt mondd meg szerintem nyugodtan azoknak is, akik ezzel piszkálnak.

26/N

Én is 24 éves vagyok...Nézzük csak: havi 90 E-ért dolgozom, a szüleimmel lakom, mert ebből lakhatásra már nem telik, a 90E ft-os fizetésemből 40E-rel járulok hozzá az otthoni rezsihez, ebből spórolni, albérletbe menni nem lehet. Napi 12 óra mellett gyereket szülni sem, de még kutyát tartani sem. A kapcsolatomnak februárban lett vége, de ha őt nézzük, ő is otthon lakott még, és alkalmi munkákból havi 60-90 E között keresett, attól függően mennyit éjszakázott, hány műszakot vállalt az adott hónapban. Ha együtt lennénk még mindig, akkor sem lehet gyerek...Miből? Az ő 60-90E forintos fizetéséből + 30E forintos gyesből? Havi 100-ból éljen meg 3 ember albérleti díjjal + rezsivel együtt? Vagy hogy? Hova szüljek? A szüleim nyakára??

Régen kicsit más idők voltak...

Én 26 vagyok, most végeztem és el akarom kezdeni építgetni a karrierem. Anyám ugyan szeretne unokát, de a mostani barátom utálja és szerinte is foglalkozzak a munkával.

A barátom szüleihez viszont már nem is szeretek menni, folyton az "unokát azonnal" dologgal nyaggatnak, lesz@rják, hogy nekem nincs pénzem és a fiuk is minimált keres. Már a barátom is gyereket akar, de ő legalább azt nagyjából megérti, hogy nem fogok rögtön diploma után gyereket szülni, mert akkor eláshatom magam.

Korábban az esküvő is szóba került de már azt sem akarják, hanem unokaunokaunoka, márpedig én házasság előtt nem fogok gyereket szülni 0 munkatapasztalattal, pénz nélkül.