Gyerekkori sérelmeken hogy lehet túllépni? Anyám ivott kb 7 éves koromtól kb 10 évig.
Azóta nem iszik egy kortyot sem, 30 éves lettem, lett családom, gyerekem, és mostanában mindig bevillan amikor ránézek a lányomra hogy anyám hogy tudta megtenni velem és a húgommal azt hogy ennyi ideig ivott és emiatt lelkileg ekkora törést okozott nekünk.
Én soha nem tudnám ezt a lányommal megtenni. Most kezd újra eszembe jutni az a sok rossz amit akkor éreztem.
Hoyg lehet ezt megbocsájtani? Azt hittem megbocsájtottam de ezek szerint NEM mert újra és újra eszembe jut.
Azóta nem beszél erről senki a családban, mintha nem is lett volna ez az idő úgy teszünk..............!
Most él hal az unokáért, olyan mintha kárpótolni akarná magát és mintha a felém ki nem mutatott érzelmeket most az unokán élni ki.
Valaki volt hasonló helyzetben? Ha volt a családban aki ivott és leszokott utána hogy kezelték a helyzetet?
válasza:
válasza: válasza:Az alhoholizmus egy betegség.Azért nem beszél róla senki, mert szerencsére meggyógyult.A multat nem lehet megváltoztatni, ezért szegénynek nagyon megalázó lehet ha visszagondol rá, nem kell hogy mások is éreztessék vele.
Örülj vele együtt, hogy ha a saját fiatalságára nem lehet büszke, legalább a mostani életére igen.
válasza: válasza:Nálunk is kábé ez volt a helyzet, mint nálatok. Az könnyen beszél, aki nem így nőtt fel...
Én egyszer elmondtam neki az ezzel kapcsolatos érzéseimet és utána nagyon megkönnyebbültem.
Az a sok rossz az volt, amikor gyerekként az iskolából gyomorgörccsel indultam haza hogy mi vár otthon, anyám készen fekszik az ágyon, vagy normális lesz éppen.
Az hogy pont akkor nem volt kihez fordulnom amikor a legfontosabb lett volna, tini lettem, mensi, fiúk, felvilágosítás, stb.
A barátnőimet nem mertem haza vinni........
Én értem hogy most azt kell néznem hogy jelenleg milyen, ezzel nincs is baj, sokszor igen sajnálom, mert tudom hogy azért ivott mert sok családi tragédia érte akkoriban.
De az Én és a húgom életében okozott törést megint csak egyedül magunknak kell feldolgozni.............!
Sokszor gondoltam rá hogy felhozom egyszer ezt neki, de nem tudom hol kezdeném, és nem is akarom bántani, de ez az egész egy feldolgozatlan élményként él bennem még mindig. És a húgommal sem beszélünk róla.
válasza:Bár az én anyám nem ivott(csak néha+gyógyszerezett olykor),az önbizalmam teljesen tönkrevágta,plusz az idegeim is. Ennek vannak következményei,sok-sok évbe telt felépítenem az önbizalmam, néha 1-1 napra bevillannak a gonoszságai amiket okozott nekem, olyankor újra elhiszem, hogy egy sz*r ember vagyok. Szerencsére ez hamar elmúlik.
Én mindig megbocsájtottam neki,de aztán mindig tett valamit, amivel megbántott.Egyszer betelt a pohár,és magamban eldöntöttem, hogy többet nem bocsájtok meg neki semmiért, csak elviselem. Képtelen vagyok elfelejteni a dolgait,és a hányás kerülget néha, ha elkezd velem enyelegni,és színleli a jó anyát. Ez ellen nincs mit tenni,ám annyi bizonyos, hogy én jobb anya leszek nála, és nem engedem meg azt magamnak amit ő megengedett.
Van egy olyan sanda gyanúm, hogy majd ha lesz gyerekem,akkor ő nagymamaként akar bizonyítani.(évek óta már veszi a baba kelengyéket még a távoli rokonoknak is,plusz nekem is gyűjt 1-2 dolgot..) Fogalmam sincs akkor mi lesz, de nem hiszem,hogy sűrűn lesz nála unoka...
Túl kell lépned rajta valahogy neked is. Légy jobb anya mint ő, neked már a gyermeked a legfontosabb!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!