A férjem azt mondta, hogy a kisebbik gyerekünk és én csak "szülséges rossz vagyunk". Teljesen magam alatt vagyok?

Hát én teljes egészében megértelek. Nekem is azt mondta a gyerekem apja, hogy mi vagyunk az ő "keresztje".

A másik két gyerekét imádja, mindent elkövet, mindent megadik nekik, a mi gyerekünket pedig le sem sz@rja, hetente esetleg egyszer ha benéz tíz percre.

Ha meglátok egy családot, már azon elsírom magam, Két év alatt egyetlenegy alkalommal el nem vitte sehová a gyereket, de még csak sétálni sem.

Már teljesen belebetegedtem.

Nem élünk együtt, de ettől még törődhetne a gyerekével.

Az egyik válaszoló írta, hogy hagyd rá a gyerekeket és a háztartást 1 hétre, teljesen igaza van!

Így úgysem értékeli, te mennyit dolgozol, csak azt látja, h. minden kész van és magától értetődőnek veszi.

Legyen benned egy kicsi egészséges önzőség is.

Vagy egyik nap amikor otthon van a férjed, fogd magad bízd rá a 2 gyereked, te meg menj el fodrászhoz, barátnőkhöz...vegyél egy csinos ruhát - és érezd jól magad.

Fel a fejjel! :)

Olvasom az előttem szólókat és sajnos nem tudok mindenben egyet érteni. Normális esetben természetesen az lenne a legjobb, ha leülnétek megbeszélni a dolgokat, de tapasztalatból tudom, hogy sajnos léteznek olyan emberek, akikkel egyszerűen nem lehet beszélni! Én hosszú-hosszú évekig próbáltam megértetni a volt vőlegényemmel, hogy mi a problémám a kapcsolatunkkal, de a vége mindig egy hatalmas nagy veszekedés volt, mert mást sem tudott hajtogatni, csak hogy hagyjam már békén a hülyeségeimmel. Gyakorlatilag soha nem figyelt rám, nem volt képes odafigyelni arra, hogy miről beszélek.

Amikor megelégeltem a dolgokat és összepakoltam a cuccaimat, hogy elköltözöm, akkor összetört és rögtön minden problémát meg akart oldani, de sajnos ezzel olyannyira elkésett, hogy addigra már semmit nem éreztem iránta. Három éve már, hogy elhagytam és új életet kezdtem, de még mindig jelentkezik néha és próbálkozik. Teljesen megváltozott, sokkal figyelmesebb és normálisabb ember lett belőle, de nekem már sosem kéne. Talán arra jó volt neki ez az egész, hogy megtanulja, igenis oda kell figyelni a másikra, mert emberből vagyunk.

Ha nem tudsz beszélni a pároddal, akkor gyerekek ide vagy oda, de lépned kell. Soha ne azt nézd, hogy a gyerekek apuka nélkül maradnak, mert egy ilyen ember nem jó apa. Aki nem figyel oda a családjára és nem érdeklik őt a mindennapi problémák, az felszínes ember lévén mindent az ég világon felszínesen fog kezelni. Sajnos ez ellen nem lehet tenni semmit. Nem vagyunk egyformák.

Ne tölts azzal még hosszú éveket, hogy arra vársz, hogy megváltozzon, mert nem fog!

sajnálom :(

ha nem tudjátok megbeszélni, és helyrehozni, jobb a válás