Nem tudok megnyugodni! Mit gondoltok?

Páromnak munkája miatta külföldre kell költöznie, egy hónapban egyszer fog haza jönni egy hétvégére. Most akartunk összeköltözni, azt érzem hogy minden tervünk romba dőlt. Párom szerint ezt is át vészeljük és ne gondolkodjak ilyen borulátóan. Csakhogy én nem hiszek a táv.kapcsolatokban. Csak pesszimistán tudom szemlélni a jövőt, csak sírok és sírok...

Már volt olyan fázisa a kapcsolatunknak, (ugyancsak munkája miatt), hogy csak heti 1napot tudtunk együtt lenni. Én még azt is nehezen viseltem, nekem szükségem van a páromra arra, hogy ott legyen mellettem, hogy hozzá tudjak bujni, megtudjam ölelni, puszit tudjak adni. Nem pedig telefonnal vagy laptoppal "kapcsolatban élni". Ott beszélni meg mindent. Nekem ez nem fog menni.

Amikor így volt már akkor is arra jutottam hogy még egyedül is jobb mint egy ilyen kapcsolatban, hogy soha nincs velem, magányosnak éreztem magam. Nem tudom miért, de haragot is éreztem, mást nem csináltam csak veszekedtem. Szoval magamat ismerve félek, hogy nem fogom bírni. És nem hiszem el,hogy most történik ez. Tele voltunk tervekkel, alig vártam az összeköltözést és tessék...

Mit gondoltok?