Ki nem állhatom a gyereksírást (üvöltést)! Ezt nem csak én gondolom ugye? És mi van a nagycsaládokban, ahol több a rosszcsont és még a baba is üvölt? Hogy győzitek?

A másik véglet: utaztunk a buszon az akkor 3 év körüli lányommal. Akkoriban került közösségbe, és rászokott arra, hogy alaphangon üvöltve beszélt.

A buszon meg cseverésztünk, amikor hallottam hogy a normál beszélgetésnél magasabbra megy a hangja, szóltam, hogy picit halkabban. Nem suttogtunk, csak normál hangon beszélgettünk. Néhány megállóval később egy középkorú nő hátrafordult és leb.szott, hogy mit piszkálom a gyereket, hagyjam békén, nyugodtan beszéljen csak ahogy akar.

Na de ha ennyi idősen nem nevelem meg, hogy tömegközlekedve legyünk tekintettel másokra is, akkor mikor kéne? Majd ha 14 évesen a barátnőivel üvöltve-vihorászva száll fel és úgy viselkednek mint egy csapat veszett orángután???

22:07 (Remélem jól értettem). Hátrafordult és lecseszett az a középkorű nő?! Pff.. A te gyereked, had beszélj már vele úgy ahogy te szeretnél (persze jó értelemben). Lehet vissza is szóltam volna neki rendesen. Nem tudom, de ez azért szerintem felháborító.

Saját vélemény.

22:07 -es válaszoló!

Remélem befuckoltál a nyanyának.

"Hátrafordult és lecseszett az a középkorű nő?!"

Igen, előttünk ült egy ideje. Tényleg tök normálisan beszéltem a lányommal, mondott valamit, én meg :halkabban nyuszikám, igen, igen, blabla.

De nem ez volt a legjobb. Barátnőmmel felszálltunk a gyerekeinkkel a villamosra. Még csak a két nagyobb volt meg, az enyém 1 év körüli, az övé 1,5. Az ő lánya elkezdte nyalni!!! a villamoson a kapaszkodót. Barátnőm rászólt szépen, majd erélyesen, a gyerek meg nyalogatta tovább. Erre a barátnőm nem durván, de határozottan elhúzta a gyereket a kapaszkodó mellől, hogy ne tudja tovább lefetyelni. Erre egy másik középkorú nő lecseszte, hogy miért nem hagyja a gyerekét békén!

"Remélem befuckoltál a nyanyának."

Á, ledöbbentem és a gyerek előtt nem akartam műsort. De már bánom hogy nem mondtam neki, hogy akkor ne nyivákoljon ha pár év múlva nem fog tudni viselkedni....

Van egy 2,5 éves hisztériázó, dackorszakát élő kisfiam, aki sokszor toporzékol is és egy 6 hónapos kislányom-ő nem sír sokat.

Mindennap könyörgöm a JÓ ISTENHEZ, hogy éljük túl ezt az időszakot, mert megőrülök a fiam hisztériájától. Semmi sem hat rá, übergáz vele még egy közértbe is elmenni.

Több gyerekünk nem lesz.

Hű, de jó, hogy rátaláltam erre a topikra. Jó ideje komolyan foglalkoztat, hogy nem vagyok normális, amiért a gyereksírással/nyafogással ki lehet kergetni a világból. De szerencsére most már látom, mások is így vannak ezzel. :)

Sajnos nálam nem működik, hogy a saját gyerekem sírása nem zavar, és hiába tudom, hogy miért van, valahogy olyan érzés, mintha ki akarna nyírni – menekülési ösztönt vált ki belőlem, nem szánalmat. Nyilván azért rendesen ellátom, de nagyon-nagyon várom már, hogy akkora legyen, hogy ne sírjon (vagy halkan magában :).

Az én nagycsaládban felnőtt ismerőseim sem akarnak hasonlóan nagy családot, de inkább azzal magyarázták, hogy jobb, ha minden gyerekkel tudnak foglalkozni a szülők. Szerintem a gyereksírást egy nagyobb családban felnőve megszokja az ember.