Elképzeltem, megtaláltam, megismertem az "igazit" de csak barátok lehetünk. Aki így járt, hogy élt tovább?
Elképzeltem magamnak egy átlagos férfit.
Nemrég megismertem, és teljesen olyan volt, mint amilyenről ábrándoztam.
viszont sose lesz az enyém, mást szeret, és illik is ahhoz a lányhoz.
Nem tudom érdemes-e ezek után bármit is várnom az élettől.
Mindig csak kics.szett velem.
Járjak olyan pasival, akit nem szeretek, de szeret engem? (van ilyen, és barátként bírom, szal "el tudnám viselni". azt mondta neki ígyis kellenék. de van jogom így elrontani az életét? nem fogom szerelemmel szeretni soha).
Aki így járt, hogy folytatódott az élete?
jó lehet ilyen aggyal élni
az enyém sokkal dilemmázósabb
nekem átlagos az ideálom, és a srác is átlagos
szűz sem vagyok
most linkeljek róla képet, milyennek képzelem? -.-'
a problémát az bonyolítja, h aki nem vonzó az teher számunkra, s 1 idő után a jelenléte is elviselhetetlenné válik. ezért vannak szakítások többnyire.
tetszés a szikra, szerelem a tűz. a tetszés váltja ki a love-ot 1 idő után ha sokat vagy vele, de ha nem tetszik, évmilliárdokat is leélhetsz vele akkor sem fogod szeretni, max hozzászokni.
az igazi elméletileg az akit mi annak vélünk-érzünk-gondolunk. itt sehol nem jelenik meg h kell a viszonzás hisz a love mindig egoisztikus érzelem.
bizonyíték, aki szerelmes, az pincsikutya módjára kapar annál akit szeret még ha az le is xarja
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!