Családomban mindenki mindent rögtön megkap, csak nekem kell megdolgoznom mindenért?

Szia!

Én is így vagyok gyerekkoromtól, hogy gyűjtök, és magam próbáltam mini-gazdálkodni, dolgozóként pedig szépen eléltem a kevésből, de azért én dolgoztam meg. Körülöttem sokan a szülőket szívják most is. Igen, eszébe jut az embernek az irigység is, de inkább a sajnálat, hogy ezek az emberek, ha egyszer egyedül maradnak, nagyot koppannak majd. Még valami... egyszer az egyikük azt mondta, azért depressziós, mert semmije sincs... pedig mindene megvolt, de ő úgy értette, semmit sem tud magáénak tekinteni, megbecsülni, és pocsékul érezte magát ez miatt. Én inkább örülök annak, hogy az élet önállóra nevelt, egészséges lelki világúnak érzem magam, jól esik körülnézni, és látni, hogy amim van, azt magamnak köszönhetem.

Én sem kaptam soha semmit, mindenért keményen megdolgoztam, és én is szoktam emiatt irigykedni, hogy másnak minden csak úgy az ölébe esik. :/

És még villognak is vele.

De ilyenkor arra gondolok, ha gazdag lennék, biztos én is megvennék mindent a gyerekemnek, amit csak tudok, tehát ugyanúgy gondolokodnék, mint az ilyen emberek szülei.

A válasz írója 83%-ban hasznos válaszokat ad.

A válasz megírásának időpontja: ma 20:46

És a szüleidnek veszel azért valamit hébe-hóba? Én már önálló életet élek saját családdal de a mai napig képes vagyok spontán meglepni a szüleimet valamivel amire már régóta vágynak.

Mellesleg az is baj sokszor az olyan emberekkel, akik különösebb anyagi nehézséggel még nem találták szembe magukat, hogy nem túlságosan együttérzőek.

Például az a válaszoló, aki fentebb írta, hogy most: süljön le a képemről a bőr?, nem én tehetek róla, hogy nincs cipőd! és hasonló kijelentések nem túl empatikusak.

Meg hogy mi ebben a felháborító. Semmi, és ezt nem is írta a kérdező, hogy az lenne!

Csak ezek mind olyan beszólogatásnak tűnnek, jól mondjuk meg a szegény csórónak, hogy talán én tehetek róla?

A kérdező különben a családtagjairól írt.

Nekik pedig igenis van némi közük hozzá.

Mert nyilván nem kell, és nem is lehet elvárni, hogy ugyanúgy támogassák az unokatestvért, mint a saját gyereket, de ha sűrűn találkoznak, tartják a kapcsolatot, gondolom, hogy igen, azért tud ennyi mindent róluk, azért illene évente legalább egyszer megajándékozni egy-két ruhával, akár egy 10 000 vásárlási utalvánnyal, hadd vegyen egy új cipőt, azért megvan arról a véleményem, hogy elnézik, hogy 5 éve nincs másik.

Akkor nem lenne ez gond, ha az unokatestvérék is nehezen élnének, akkor egyértelmű, hogy szó sem lehet támogatásról, de mikor sorra veszik a márkás ruhákat stb., azért illene gondolni a rokonra is.

Nem nagy összegre gondolok ismétlem, csak hogy legalább tudjon egyszer-egyszer venni magának egy új kabátot vagy cipőt.

Mert a rokoni kapcsolatok erről is szólnak, hogy adott esetben, ha megtehetjük segítsük egymást.

Pláne ha a testvére is ilyen a kérdezőnek, hát, nem irigylem. Ha olyan jól keres a testvére, hogy mindent megvehet, és mégis szarik rá, hogy az öccsének így kell filléreskednie, egy fodrászhoz nem jut el, hát, megvan róla a véleményem.