Elégedett vagy a családi életeddel?

Én 22 éves lány vagyok. A szüleimmel élek és a bátyámmal. Az otthoniakat én egyre nehezebben viselem el. Tündéri anyukám van, csak nagyon szeret gyüjtögetni.., nem lehet kidobni semmit "mert még valamire jó lesz" , és emiatt mindig kupi van. Apámat abszolút nem bírom elviselni, amióta az eszemet tudom iszik, és marhaságokat beszél.. a bátyámmal se valami jó a viszonyom. A nővéremmel jól elvagyok, de ő már külön él. Valószínű bennem van a hiba, hogy nem tudok alkalmazkodni, de én teljesen más életet, háztartást képzelek el.

A munkahelyemen se érzem jól magam. A társaság nem nyerő. Én érdeklősök felőlük, ők rám se bagóznak. Meguntam már.. Irodista vagyok. Munkám meg kevés van sajna, ezért MÉG haszontalannak is érzem magam.

A magánéletem is fájdalmas múlás..

Szóval nálam minden oké :D

Majd csak lesz valahogy..

Nagyon elégedett vagyok mindennel!!!

Szüleimmel nagyon jó a kapcsolatunk, egymással szemben launk egy lakótelepen. Én a Férjemmel és a kutyánkal élek egy gyönyörű 3szobás lakásban és hamarosan kisbabát szeretnénk.

Szuper részidős munkám van, amit imádok és közel van a lakóhelyemhez. Munka után hazamegyek, anyukám átjön, levisszük a kutyát a parkba, dumcsizunk a többi kutyással, ők játszanak stb. Utána felmegyünk, főzünk, vagy filmezünk, dumcsizunk..

Vannak barátaim, ugyan nem sok, de van.

Megvan a jogsink és a kocsink is, imádunk vezetni és gyakorolni.

Nem tudnék min változtatni, mert minden így jó ahogy van. Remélem továbbra is boldogan és egészségesen tudunk élni még vagy 70-80 évig :D

Sok boldogságot mindenkinek!

24/L :)

hát .. igen is nem is

igen mert van egy nagyszerű mamám anyukám öcsém és kutyám meg ott vannak a barátaim is akikre mindig számíthatok :)

nem mert csórók vagyunk és tavaly is egész évben egy nadrágom volt .. :( persze nem tette szóvá senki de biztos hogy 1-2 ember megjegyezte de idén kaptam pénzt névnapomra úgyhogy vettem 2 nadrágot meg 'örököltem' az öcsém keresztanyjától is pár ruhát :) meg azért is nem vagyok mert apám egy hülye idegbeteg állat -.-" sokszor sértegeti anyumat meg mindnyájunkat igazából de minket nem annyira meg mindig azon rinyál hogy nincsen pénzünk és nincs neki semmi cipője ruhája közbe meg több ruhája van mint nekünk meg anyum elakart menni fodrászhoz de apámnak kellett valami kütyü és persze hogy az lett amit ő akart az mindegy hogy mi mit akarunk az a lényeg hogy neki minél több szarja legyen a laptopjához .. meg semmilyen kaja nem jó neki ... 2 napja azt mondta nem akar húst enni mert mindig azt eszünk és tegnap anyum csinált tejberizst elkezdi hogy "mi ez a szar?!' semmilyen kaja nem szar még örülhetne hogy ez is van és tegnap már azt mondta hogy húst kér ... meg nem szereti a kutyámat mert hát elég sokat ugat és sokszor belerúg ha nagyon ugat meg múltkor is úgy hozzávágott egy fát hogy szegénykém akkorát nyekkent ... és mindig azt mondja h ő csinál mindent anyum nem csinál semmit közbe meg anyum meg én csinálunk mindent meg ha poros az autókáinak a szekrénye egyből hogy itt sosincs kitakarítva meg minden tiszta mocsok meg ilyenek de ő egyszer se takarítaná le a retkes autóit .. -.-" pf .. szégyen az egész viselkedése

bocsi hogy hosszú lett de ezt jól esett leírni :)

16/L

Annyira nem...

Sokkal jobb mint régen,de még is vannak problémák még mindig. Pl. anyukámmal nem mindig jövünk ki egymással,pedig ki kéne mivel elváltak anyuék,és anyunak is nagy szüksége van rám (ez fordítva is így van).

Ami visszatart attól hogy rendbe rakjam a dolgokat,az az hogy 16 éves vagyok. Dolgozhatnék már,külön lakásba költöznék. Talán nyugisabb lenne az életem,életünk.

Igen is meg nem is.Magával a családommal meg vagyok elégedve.Apukám kedves,segít,ha kell,de hamar felkapja a vizet,és állandóan hozza a felesleges lomokat haza.Anyukám rendkívül aranyos,mindent megtesz értünk a lehetőségeihez mérten.A bátyámmal elvagyunk,de mondhatjuk,hogy jó a kapcsolatunk.

Amivel nagyon nem vagyok megelégedve,az az anyagi helyzetünk.Anya is,apa is keveset keres,bár tudom,örülni kell,hogy egyáltalán van munkájuk,bátyám most meg főiskolára.Elég szűkösen élünk,sokszor kell a nagyszüleim segítségét kérni.Valamit panelban lakunk,egy szobában vagyok a bátyámmal,ami szintén nem túl kényelmes.Meg mivel szar az anyagi helyzetünk,anya sokszor ideges,és sokszor látom rajta,hogy a sírás fojtogatja....

Nagyon remélem,hogy valamikor rendeződik kicsit az anyagi helyzetünk,mert akkor minden jó lenne.

16/L