Miért ilyen rengeteg szülő? Miért hiszik magukról hogy jó szülők?
Nem értem a mai szülők egy részét.
Mondogatják hogy ők mennyire szeretik a saját gyereküket, de már nem egyszer fordult elő hogy valami semmiségért kidobták a gyereket otthonról (értsd 18 évesen).
Az anya jól elbeszélget a barátnőjével, miközben a mellette lévő babakocsiban meg már vagy fél órája sír a gyerek, már rá is szóltak néhányat (az anyára) hogy nyugtassa le, csitítsa el, de természetesen még az anyja van felháborodva hogy mit képzelnek az emberek reggel 6 órakor hogy szólni merészelnek neki a gyerek miatt.
Aztán vannak olyan szülők akik sose a gyerek pártját fogják. Ha rossz a gyerek azt még megértem, de amikor egy tanár pl szivatja a gyereket akkor is biztos a gyerekben van a hiba. Ha a gyereket bántják az iskolában? Szülő szerint szóljon vissza. Ha visszaszól? Mit képzel magáról micsoda neveletlen.
Ahogy már az elején is leírtam, rengetegen mondják hogy őőőőkk mindíííííííg kitartanak a gyerekük mellett, mikor nem 1 olyan esetről tudok hogy valami semmiségért (gyerek jó tanuló, egyetemen 5-ös, és homoszexuális) megtiltották neki hogy hazajöjjön, kitagadták. Amikor meg az olyan embereknek az anyja, mint pl a gyilkosok-é vagy börtöntöltelékek-é mindent megtesz a fiáért akkor meg leesik az álluk hogy ilyet hogy lehet csinálni.
(Most ne bonyolódjunk bele a homoszexuális témába, szerintem nem nagy dolog)Ilyen semmiségért kidobták szegény gyereket, és akkor még van képe sok szülőnek saját magukat fényezni hogy ők a legjobbak, holott ez messze nem igaz, sőt.
Volt olyan eset (és igen, tényleg megtörtént) hogy egy 17 éves lányt megerőszakoltak (tőlünk nem messze, értsd : nem messze lévő városba) teherbe esett, az anyja elvitte abortuszra és ahelyett hogy lelkileg támogatta volna, abortusz után kipaterolta otthonról a nagyszülőkhöz. Most az ilyen mit képzel? Tényleg azt hiszi hogy szegény lány a hibás azért mert megerőszakolták?
Mit gondoltok?
Nekem kezd elegem lenni az ilyen öntelt, saját magukat fényező, unintelligens emberekből, akik csak mondják hogy ők így meg úgy kitartanak a saját gyerekeik mellett holott ez egyáltalán nem igaz?
Miért ilyenek?
Vannak hasonló történetetek vagy gondolataitok?:\
válasza:Azt gondolom hogy nem látsz bele ezeknek az embereknek az életébe. Természetesen senki sem tökéletes, sőt.
De emiatt kár idegesnek lenned. Ez van és kész.
válasza:"Azt gondolom hogy nem látsz bele ezeknek az embereknek az életébe."
Ez igaz, de szerinted normális kis dolog miatt kidobni a gyereket otthonról mert a szülőnek nem felel meg?
válasza: válasza:Elmondom, mit gondolok róluk. Nem értem őket, de már beletörődtem.
Tudod, az egész gyerekkorom azzal telt, hogy a szüleim elégedettek legyenek velem. Minden évben én voltam a suli példaképe, mintadiák, jó testvér, még a kamaszkorom is szinte lázadás mentesen telt el. Aztán szerelmes lettem. Apám, aki nekem példakép volt, azt mondta, ne szeressem azt a lányt. Mindennek lehordta, pedig nem sok oka volt rá. Hallgattam apámra, mert szerettem. Anyámnak volt egy család, akiket kinézett pár éve nekem, egy lány, aki igaz szép volt, de üresfejű, és mivel a család jónevű volt, a pénzt is szórta rendesen. Nekünk is volt bőven, lett volna miből vásárolnom neki, mert ott volt a jól menő családi vállalkozás ígérete, csak bele kellett volna ülnöm. Ekkor megkérdeztem szüleimet, hogy nekik számít e a boldogságom? Azt mondták: Nekünk csak az számít, fiam.
Ekkor felkerestem a lányt, akit szerettem, és könyörögtem, hogy bocsásson meg, majd elvittem anyámhoz, hogy megmondjam, nekem ő a boldogság. Ekkor csak mosolygott, majd mikor ketten maradtunk, azt mondta, ő már elrendezte a boldogságom, ne "szarozzak" bele minden "jöttmenttel" mert különben kitagad.
Munkát kerestem, elköltöztem, és csendben feleségül vettem álmaim nőjét. Ennek már több mint 10 éve, és boldog vagyok, a legtürelmesebb feleséggel, 2 gyermekünk anyjával, aki véleményem szerint a legjobb anya, akit valaha ismertem.
Lehet, hogy az én szüleim csalódtak bennem, elhiszem, de hogy én mekkorát csalódtam bennük, azt nem kívánom senkinek.
Azóta sem láttam apámat, csak egy üzenet jött tőle, amiben kitagadott mindenből. Nem is bánom ezt, csupán azt, hogy életem nőjét egyszer elhagytam miattuk, és a gyerekkoromat, amit nekik áldoztam, hogy megfeleljek.
válasza:Az anya jól elbeszélget a barátnőjével, miközben a mellette lévő babakocsiban meg már vagy fél órája sír a gyerek, már rá is szóltak néhányat (az anyára) hogy nyugtassa le, csitítsa el, de természetesen még az anyja van felháborodva hogy mit képzelnek az emberek reggel 6 órakor hogy szólni merészelnek neki a gyerek miatt.
A gyereket nem kell, sőt nem is szabad nyugtatgatni, csitítgatni. Hagyni kell, hogy lenyugodjon magától( persze cska akkor, ha nem azért sír, mert éhes, pelenkát kell cserelni, fáj valamie)
válasza:15:10-re rátérve
a szülői szeretet gyakran önző és a gyerek érdekének van burkolva.
Köszi az eddigi kommenteket ! Természetesen még jöhetnek !:)
A válasz írója 84%-ban hasznos válaszokat ad.
A válasz megírásának időpontja: ma 15:10
Én is kezdek így lenni vele. Nekem édesanyám boldogsága mindennél fontosabb, de valahogy kezdem belátni hogy őt nemigazán érdekli én mitől lennék boldog. ha olyantól ami neki egyáltalán nem tetszik akkor már szó sem lehet róla stb.
Szóval kezdek én is ráébredni erre. :\
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!