Verekedtél már vmelyik szülőddel?

10 éves koromban szétszedtem egy töltényt, és akkor leszakadhatott volna a fél kezem, ha rosszul csinlok valamit. Na ez apámnak valamikor 22 éves koromban jutott eszébe, és bepótolta azt a pofont. Nem éreztem jogosnak, be is volt rúgva, úgyhogy visszadtam a sallert. Legalább 1 kijárt neki.

Nem szégyelltem magam, most sem. Eljátszotta már korábban a tiszteletemet.

Nos, ha engem ok nélkül bántan a szülőm, én ugyan nem hagynám magam.

Nem értem, miért hazudsz, ha rákérdeznek a sérülésedre?Én a helyedben megmondanám az igazat.Anyád nem érdemli meg, hogy mentegesd mások előtt, amit tett, az az ő szégyene, nem a tied!Az orvosnál is nyugodtan megmondhattad volna az igazat, ha feljelentette volna, talán visszafogta volna magát kicsit anyukád.Szerintem ő visszaél a jóságoddal!

Tini voltam, fent voltak a barátaim, az öcsém modellezett, megnézték az egyik elkészült tankját, baleset történt, lejött az egyik kereke. Mikor a többiek elmentek apám nagyon elvert. Két héttel korábban jött meg a vérzésem és napokig szédültem. Anyám elvitt az ügyeletre és könyörgött, hogy ne mondjam el az igazat. Gyerek voltam, nem mondtam el.

Azóta elváltak, nekem saját családom lett, szerencsére maradandót nem okozott, de sosem felejtem el az esetet.

Én még csak vissza sem szóltam neki, védekezni próbáltam, mikor ütött, de nem voltunk egyenlő ellenfelek.

Vele már nem tartom a kapcsolatot, de mindezek ellenére sem emelnék rá kezet, mert mégis csak az apám. :(

Szerencsére nem, szeretetteljes családban nőttem fel. :S Ez borzasztó lehet! :(

20L

12:00 vagyok évekkel később voltak még kirohanásai de akkor már úgy neki mentem volna ahogy kell. Ezt tudta is de pszichikai terrorban otthon volt mindig .Volt egy szitu amikor papucsokat hajigáltam hozzá,de ha valami más van kéznél tökmindegy mi azt is hozzávágtam volna.

És egyszer az még fiatalabb koromban volt mikor leköpött ,akkor egy 700 oldalas könyvvel megcéloztam -meglepődött az biztos .

Áhh de mindegy hála az égnek régvolt ,elmúlt.