Azok a srácok, férfiak akiknek a párja nem feltűnő szépség, azok tulajdonképpen a vesztesek, ugye?

17:50, erről beszélek, nem azért választasz visszafogottabbat, mert neked a szürke verebek a legszebbek, hanem mert azt nem csapják le a kezedről.

Aztán majd lesz egy hiányérzeted, mert lejjebb adtad.

A párom is albérletben élt és kisebbségi érzése volt miatta.

Nem tud egyenes választ adni, miért választott engem. Leginkább azt mondja, hogy azért mert én nyitott voltam felé. Ennyi. Sok pasi csinálja. Kopogtat egy-két ajtón egyszerre, aztán ha beengedik, bemegy.

Kérdeztem az elején, mi tetszik neki bennem? Azt mondta, most mit részletezzen ezen? Mivel tovább faggattam, azt mondta, a nyakam, a szemem...de nagyon erőltetett volt. 3,5 év után kiderült, hogy még azt se tudja, hogy kék a szemem.

Mindig mellébeszél egyébként. Mikor rákérdeztem azután, hogy átlagosnak mondott, hogy én egyáltalán nem vagyok szépnek mondható?, azt mondta, ne beszéljek hülyeségeket. Értem őt is egyébként, mivel nyaggattam már azzal, miért nem választ magának jó nőt, ezekre reagál így, hogy megnyugtasson, hogy bár nem vagyok szupermodell, ő se az, csak átlagosak vagyunk, nyugodjak meg, összeillünk. Csak ezt ő egy mondattal fejezi ki: átlagos vagy, más férfi is annak lát, én is az vagyok, mi itt a baj? Hiszen összeillünk. ÉS én ettől a falat kaparom. Én szerettem volna neki és csak neki a legszebb lenni.

Amúgy meg állandóan szeretget, mindenben számíthatok rá, nem tart kapcsolatot semmilyen módon más nőkkel. Szokta is mondani, ha nem szeretnélek, gondolod, hogy mindig jönnék haza hozzád munka után azonnal? És ez tényleg fura, mert egy csomó fiatal lánnyal dolgozik együtt, nem létezik hogy ne tudna engem lecserélni egy szebbre. Eddig nem tette meg, ezért vagyok bizonytalan. Azt mondja, mit kezdjen egy bombanővel? De én mást érzek emögött. Önbizalomhiányt és amolyan savanyú a szőlőt.

Egész más az amikor van egy lány, aki nekem a legszebb, még akkor is, ha más szemében nem az. És majd szétvet a büszkeség, hogy ilyen barátnőm van.

Nagyot tévedtem, amikor azt hittem, erre a kérdésre adható őszinte felelet.

A nők nyilván a saját szemszögükből közelítik meg a kérdést, mert egy nőnek valóban csak második a külső.

Egy férfi meg sosem fogja bevallani, hogy ő tulajdonképpen vesztes a nagy kakasviadalban.

Inkább tiltakozik a feltevésem ellen, minthogy belássa, hogy ő csak a maradékból válogathatott. És közben titokban vagy nyíltan más, szuperszexi nőkre csorgatja a nyálát a neten vagy az életben, az elérhetetlenekre, akikre nyilván nem csorgatná így a nyálát, ha nem lenne hiányérzete a szürke kis verebe mellett.