Ez miért bántja a csőrüket? Mi a véleményetek erről?

Szerintem féltenek egy esetleges csalódástól, attól, hogy a feleséged kihasználna téged. Az ilyen féltés egyrészt mindig szeretetből fakad: mivel a Te cslaádtagjaid, ezért a Te érdekeidet nézik, Neked legyen minél jobb és könnyebb - biztosan úgy gondolják, hogy két kereset mellett kevesebb stressz érne téged, nem kellene kihajtanod magad. Másrészt viszont irigység is keveredik bele, az irántad érzett sajnálatot a feleségedre vetítik ki("szegény gyerekem halálra dolgozza magát, miközben a felesége csak otthon ül egész nap"), őt támadják.

Egyetértek az előttem szólókkal: ez a Ti családotok, a kettőtök közös élete a feleségeddel. Ha nektek ez így jó és miért ne, akkor csak gratulálni tudok hozzá, hogy képes vagy a keresetedből mindezt megadni a családodnak. Egyébként édesanyám anno 6 évig otthon maradt velem, ez a 80-as években szerintem sokkal általánosabb volt és mégis minden rokon megpróbált beleszólni. Szerencsére nem hagyták, nekem például nagyon sokat jelentett, hogy gyerekként ennyit foglalkoztak velem.

Egy barátnőméknél volt ugyanez a helyzet. Gyes után otthon maradt, levelezőn kijárta az egyetemet, és közben a gyermekével is sok időt töltött. A férje édesanyja pedig állandóan hívogatta vezetékes telefonon, hogy mit csinál. Néhány hónap múlva kiköttették a telefont. Ezután az anyós minden nap ment látogatóba.. A végeredmény ez lett: elköltöztek Debrecenből az ország másik végébe, és azóta nem zaklatja őket. Egyébként sokszor mondta barátnőm férje az anyjának, hogy hagyja őket békén, de teljesen leállíthatatlan volt.

Szerintem próbálj meg beszélni a családoddal, nehogy utána a feleségedet is piszkálják. Valószínűleg az a teóriájuk, hogy nehogy már a feleséged "semmit se csináljon", Te pedig dolgozzál.

"Ha a feleséged is teljesen egyetért veled ebben, akkor szerintem semmi gond nincs. Lehet azt hiszik, hogy a feleséged szeretne dolgozni, csak te nem szeretnéd."

Inkább fordítva, talán azt hiszik, a feleség lusta dolgozni, és attól tartanak, kihasználja a fiukat. én legalábbis ezt nézném ki egy anyósból és egy sógornőből.

Én is olyan feleség vagyok, aki itthon van, bár egyetemi végzettségem van és dolgoztam, mielőtt férjhez mentem. Most nevelem a gyerekeinket, szeretnénk is még babát. Az én sógornőmék sem nagyon jó szemmel nézik ezt az egészet, de náluk tudjuk, hogy irigység, nem más. Tisztességgel ellátni egy háztartást, rendesen foglalkozni a gyerekekkel, meleg vacsorával, süteménnyel stb. várni haza a férjet egy rendezett, szép lakásba szerintem nem kevés munka.

A kihívásról annyit: nekem nem az a kihívás, hogy más emberek elvárásainak, utasításainak eleget tudjak tenni, hanem hogy szép, emberi, szeretetteli életünk legyen. Ha meg egyéb szellemi kielégülésre vágyom, akkor olvasok, elmegyünk színházba, rendezvényekre, találkozunk barátokkal, stb. De legalább van időm mozogni, barátnőkkel találkozni is és nem mellékes, hogy a férjem, ha hazaér, egy nyugodt, boldog, csinos, ápolt nőt talál és kiegyensúlyozott, boldog gyerekeket, vagy síró kölköket és munkában plusz háztartásban leharcolt feleséget, akinek már arra sincs ereje, hogy kisminkelje magát vagy felvegyen valami normális göncöt.

Sok ismerős is (nem a barátok, mert ők tisztában vannak az életünkkel) kéretlenül papol arról, hogy a mai világban elég két gyerek, meg hogy az anyukának is jár egy kis magánélet, munkahely... Akkorát tévednek, legalábbis velünk kapcsolatban! Nem állítom, hogy mindenkinek ideális megoldás az otthonmaradás, hiszen ez emberfüggő is, de nekünk minden lehetőségünk megvan, hogy nagycsalád legyünk, akár 4-5 gyerekkel, nekem is és a férjemnek is tetszik így, akkor mások ugyan milyen jogon avatkoznak bele?