Miért etetik a fiatalokat azal hogy 18 éves kora után ezt csinálhat, meg azt csinálhat?

Van az a mondás, hogy: az én házam, az én váram!

Nem a szülőnek kell legtöbbször alkalmazkodni, hanem a gyereknek. Mindenkinek megvan a lehetősége önálló életet élni külön. Ők inkább elviselik, hogy a megszokott, komfortos otthonba maradhassanak, minthogy talpra kelljen állni.

Valamit valamiért..

Senkit nem zárnak lakatra a szülei (vagy legalábbis az ritka és büntetik :D)

amíg én a szüleim házában éltem, és az ő kenyerüket ettem, addig 21 évesen is elfogadtam az otthoni szabályokat...ez van, lehet lázadozni, de akkor álljon a lábára minden téren...

azért a fiatalok sem szentek, úgy beszélnek egyesek a szüleikkel, hogy tényleg nem érdemelnek jobbat

Mert jogilag valóban azt csinál, amit akar. Huszonévesen csak azt irányítják a szülei, aki hagyja.

Persze az éremnek két oldala van: a gyereknek egy csomó joga lesz 18 éves kora után, de csakis akkor, ha vállalja a felelősséget is magáért és eltartja magát. A kettő csak együtt jár, akit a szülei tartanak el, azt irányíthatják. De ha megunja, akkor a sarkára állhat és mondhatja, hogy akkor most lelépek és egyedül oldom meg az életem. Ez az, amit 18 éves kora előtt nem tehet meg.

Én azt mondom, attól hogy a gyerekük vagyok meg náluk lakok attól még nekik kéne "dirigálniuk"? Ne értsétek félre, de könyörgöm, 18 éve felett akár tetszik akár nem, hivatalosan "felnőtt" lett a gyerek, attól függetlenül hogy milyen értelmileg meg stb. 18 évesen még így oké, de már 20 fölött is megszabják mikor mit hol meddig?

Nem tudom, nekem a normális az lenne hogy a szülő addig támogatja a gyerekét (feltéve ha szereti annyira...) ameddig nem tud önállóan boldogulni, elvégre ezért van a szülő...hogy ott legyen mikor a gyerekének szüksége van rá. De ez a szabályozás hogy oké itt lakhatsz de lesz pár szabály meg este 8-ra gyere haza?? Én ezt fel nem fogom..

Lehet azért mert az én szüleim megmondták, addig itt lakhatok ameddig nem lesz egy biztos támaszom, és segítenek bármiben ahogy tudnak, mert mindig a gyerekük leszek, ez a minimum tőlük. Ezt ŐK mondták nekem.

Egy szülőnek segítenie kéne a gyerekének nem megszabni hogy mikor mit csinálhat, mikor már felnőtt...

18/l

Baromi egyszerű, amíg a "gyerek" otthon lakik, fogadja el a szabályokat, akár elmúlt 18 éves, akár nem. Arról nem is beszélve, a szülők nem szenyóságból várnak el bizonyos dolgokat (Pl: nekem azért kellett este 10-re hazajönnöm, mert anya nem tudott aludni, amíg nem voltam itthon).

Elköltöztem, és onnantól kezdve a saját szabályaim szerint élek, igaz, így nehezebb, mert senki sem viseli a lelkén, mi van a hűtőben...

Egyébként meg néhány fiatal "hatalmas problémáját" magam sem tudom megérteni, olyanokat, hogy "15 évesen miért nem engednek el egy hétre a Balatonra a haverokkal" vagy hogy "miért várja el anyukám, hogy továbbtanuljak" meg hasonlók...

Nézd, ez a lány ismerősöd is meg tudná oldani azt, hogy elköltözzön a barátjával mondjuk. Egy albérlet erre nem olyan rossz megoldás, vagy a fiú szüleinél.

Engem nem tudtak kötelezni a szüleim, hogy maradjak otthon és vállaljak munkát náluk.

Amikor összeköltöztem a párommal, nem tetszett neki, hetekig ment a veszekedés. Nem érdekelt, és egy idő után kénytelenek voltak elfogadni a döntésem, mert rájöttek, hogy felnőtt nő vagyok és meg fogom valósítani, amit elterveztem.

Még támogattak is...

Persze az Ő szülei nem biztos, hogy ezt megteszik majd, de van választása, csak nem él vele. A félelem a könnyebb, kevésbé súrlódásos területre vezeti az embert, de az nem biztos, hogy a legjobb megoldás.

Nem mondom, hogy jó az amit a szülők csinálnak és helyes, de ahhoz egy olyan ember is kell, akivel ezt meg lehet csinálni.