Mit tehetnék? Megcsalt a férjem és két hetes a lányom! Többi lent!

Eléggé össze vagyok zavarodva,úgyhogy bocsi,de lehet,hogy ez a kérdés inkább a Családi kapcsolatok vagy a Mentális egészség kategóriába illene inkább!

Úgy érzem,hogy megőrültem,de szabályosan!Egész nap csak tétlenkedem,sírok és bámulok a semmibe.Eredetileg úgy hittem,hogy ilyen tényleg nem történhet meg velem,de sajnos megtörtént.

Férjemmel öt éve vagyunk házasok,két hete született meg az első babánk,a kislányom.Boldog volt a házasságunk és a terhességem is,nem is gondoltam arra,hogy a férjem meg is csalhat!Nem hanyagoltam el magam,a terhesség alatt is elég sokat voltunk kettesben,nem értem az egészet.A férjem is akarta a babát.

Két hete született meg a lányom,1,5 hete voltunk itthon.A dolog a napokban történt:elmentem otthonról (a férjemre hagytam a kicsit,délelőttre volt időpontom egy dokihoz,de nem hívtak be azonnal,egész délelőtt ott kellett várnom) és amikor hazaértem,azt hittem,megőrülök!

Ugye egy szobában alszik velünk a baba,most is ott volt,hazaértem,bementem a szobánkba,erre mit látok? Egy nő (nem ismerem és nem is akarok látni soha a büdös életbe!!!) ott fekszik az ágyamban a férjemmel (gondolom hogy mit csináltak),és mellettük meg ott alszik a lányunk a kiságyban!Gondolom,mondanom sem kell,hogy mit éreztem akkor!A táskám kiesett kezemből,azt hittem elájulok ott rögtön (a dokihoz magas vérnyomás miatt mentem,sajnos gyógyszer sem haszbál rá néha,olyan 160-170 vagy még több átlagban)!Elkezdtem hátrálni,amikor a nő felült az ágyban,a férjem észre sem vett,a nő erre azt kérdezte tőlem,hogy:

"Maga meg kicsoda?"

Na erre elborult az agyam,és a képébe ordítottam,hogy a felesége vagyok,gondolom nem tudta,hogy az is van a férjemnek,meg már egy kislánya is.

Komolyan nem tudom,mi tartott vissza,hogy nekik ne essek,erre azóta sem emlékszem pontosan.

Felkaptam a lányom,aki nagyon elkezdett sírni,és eljöttem a szüleimhez pár holmival (akik mellesleg 30-40 kilóméterre laknak tőlünk) és most itt vagyok,mint egy idegroncs,fogalmam sincs,mit kezdjek magammal,csak vagyok.Jövő héten megyek pszichiáterhez,ha minden jól megy...

Elsősorban a baba miatt aggódom,mert ez az egész három napja történt,és azóta tiszta ideg vagyok,de tényleg! A vérnyomásom most még rosszabb,mint lenni szokott (a gyógyszer megint nem sokat segít).A kicsi többet sír,nem tudom,hogy hiányzik-e neki az apja,mert előtte rengeteget foglalkozott vele,sokszor ő altatta,fürdette,simogatta.Magam miatt is félek,mert nem akarom,hogy a babámra is kihasson az idegességem,ami egyre nehezebben megy!Az éjszakákat szinte végig sírja,pedig előtte csak alig sírt egy keveset.Nem tudom,hogy az apja miatt van-e így,vagy az én szívverésemet is érzi-e,ami kettő miatt is maga:ugye stresszes vagyok és alapjáraton is magas a vérnyomásom.Szoptatni még tudok,de ki tudja,meddig...

Igaz,hogy anyukám és húgom segít,dehát tanácstalan vagyok,hogy mihez is kezdjek.

És a legjob,hogy tegnap felhívott a férjem,a bocsánatomért könyörgött és látni szeretné a lányát!Tehetetlen dühömben csak a telefont bírtam a sarokba hajítani,ennyi.Az igaz,hogy én megszakíthatok vele minden kapcsolatot,de a lányát nem tilthatom el tőle.Szerintetek? A közelébe engedjem ezek után? (Amiatt is,mert annyi sír.)

Nem tudom,mit tegyek.Minden összejött:nem állok jól anyagilag,az egészséges romokban:a magas vérnyomással még megvoltam valahogy,de most jön ez a pszichiáter is,biztos jól teletöm gyógyszerekkel...annyi lesz a kezelés.

A tejem 100%,hogy el fog apadni,de mit tehetnék?

Bocsi,hogy ilyen hosszú lett,de muszáj volt leírnom,itt a családom segítsége sajnos már nem elég!Hamarosan összeomlok,úgy érzem!

Köszönöm annak,aki végigolvasta!

Tanácsokat várok és csak értelmes válaszokaT!

Előre is köszönöm!

Egy elkeseredett anyuka