Csak szerintem durva, hogy gyakorlatilag az anyjával tervez jövőt a párom?

Nem csak szerinted durva. Azt jelenti, hogy képtelen leválni az anyjáról, ha nincsen apja akkor pluszban azt is, hogy megkapott a vállára egy olyan felelősséget, ami nem az övé. Egy jól kereső 40 éves nő maga kéne, hogy gondoskodjon a saját jövőjéről és nem a fiába kéne, hogy kapaszkodjon!

Ha az anyjával tervez közös jövőt, akkor abban neked nincs helyed, sem a gyerekeiteknek, mert nem vált le az anyjáról és a jelek szerint nem is fog tudni leválni (22 évesen már ennek lenne jele).

Keress egy másik pasit!

Ne tervezz vele jövőt!

Csak az első hozzászólásokat olvastam el, de nagyon ledöbbentettek!

Ilyen alapon hogy képzelje el egy férfi és egy nő a közös jövőjüket?

Miért kivételezett a férfi anyukája?

Ilyen alapon nyugodtan vehetnének közösen egy lakást a párjával és akkor az ő anyukáját is oda lehetne hozni.

Egy kapcsolat egyáltalán nincs rendben, ha az egyik fél úgy tervezi a jövőt, hogy majd vesz egy lakást magának és az anyjának. A párja meg lakjon máshol és néha látogassa meg őket? Így éljenek le egy "közös" életet?

Ez egyáltalán nem egészséges. Régebben igaz volt olyan szokás, hogy több generáció lakott egy fedél alatt, meg is voltak ebből a konfliktusok. Jobb is, hogy ez már nem divat. De még akkor is a fiatalok általában a KÖZÖS jövőjüket tervezték elsősorban.

A szülőkről lehet máshogy is gondoskodni: a közelükben lakást venni, anyagilag támogatni, segíteni a háztartásban, ha már betegek, segítségre szorulnak, magukhoz venni őket. De egy fiatal pár együtt tervezze már a jövőjét! Esetleg mindkét fél családját szükség szerint, de lehetőleg egyforma mértékben figyelembe véve, ha ezt mindketten igénylik.

Az én férjem családcentrikus, sőt kifejezetten anyás, de soha nem akart az anyja nyakán megöregedni, már akkor is, mikor még egyedülálló volt, önálló életbe kezdett.

Nem tudom elhinni, hogy ennyi puhány, lekvár, anyámasszony katonája pasi van a világon, akik nem tudják elengedni anyuci szoknyáját.

Lehet úgy is szeretni, segíteni a szülőket, gondoskodni róluk, hogy azért megmaradjon a fiataloknak egy kis saját közös élettér. Végül is ők fognak családot alapítani (ha minden jól megy) és nem anyuci, meg a kisfia.