A dolgozó felnőttek életének van értelme?

Lehet így is élni, de nem muszáj.

Nem kell, hogy a munka határozza meg az életedet, én pl. még egy csomó mindent csinálok mellete.

Az életednek minden életkorban te magad adsz értelmet.

Kérdésedből úgy látom, hogy fiatal vagy!

A mai munkád értelme, lényege az, hogy minél jobban belegyakorold magad, pár év alatt a munkahelyeden "rutinból" fogod végezni mindazt, amit most esetleg még csak tanulsz rutinból végezni.

Amikor már lesz saját családod (gyermeked), akkor örülni fogsz annak, hogy a munkahelyeden már gyakorlott leszel, és annak is, hogy egyáltalán lesz munkád, mert akkor már az értelmét abban fogod látni, hogy nem magadért, hanem a gyermekedért dolgozol. És az már teljesen más érzés lesz.

Attól függ, hogy fogod fel:)

Én is dolgozom, de mellette eljárok szórakozni, találkozom a pasimmal, barátaimmal, elmegyünk mozizni, vásárolni stb. Tehát nem állt meg az élet.

A takarításra meg nem szánok túl sok időt, inkább arra figyelek, hogy ne csináljak túl nagy koszt és rendetlenséget. Van, hogy még pénteken munka után gyorsan bedobom a ruhákat a mosógépbe, port törlök és felporszívózok. Ez megvan max. 1 óra alatt és így ott van az egész hétvége.

A vásárlást sokszor munka után intézem el 20 perc alatt.

Meg amúgy is örülök, hogy dolgozom, hiszen közelebb visz a céljaimhoz. Mellette azon agyalok, hogyan tudnám fejleszteni magamat és hogy tudnék még sikeresebb lenni.

Hányig dolgozol, hogy utána nem jut idő semmire?

Mi 4ig dolgozunk, autóval 5 perc alatt otthon. Általában 12 körül fekszünk le, így van kb 8 óra szabadidőnk. Ebbe simán belefér, hogy elmenjünk a szüleinkhez, barátokkal talákozzunk, kutyátsétáltassunk, moziba menjünk, filmezzünk itthon, este elmegyünk vacsorázni valahova, vagy csak beülünk egy italra. Mindenre jut időnk. Hétvégén pláne, a nagytakarítást megcsináljuk együtt 1-2 óra alatt, aztén az egész hétvége szabad. Főzni ritkán szoktam, hetente 2szer kb, inkább rendelünk, vagy elmegyünk enni valahova. Teljesen tartalmas életet élünk munka mellett is.

Nekem tetszik így az élet. Dolgozom, hogy hónap elején kapjak fizut és vehessek magamnak dolgokat, hogy legyen miből újítgatni a házunkat, hogy minél hamarabb helyre álljunk anyagilag és jöhessen a baba. Amíg az embernek vannak jó céljai, addig nem kezd el azon filózni, hogy normális-e ez így. Tény, hogy keveset látom a barátaimat, viszont a férjemmel annál több időt töltök, sok helyre eltudunk együtt menni stb...

És ez így van, ez az élet rendje.

Ha a negatív dolgokat hozod ki a helyzetből, akkor elhiszem, hogy eljutsz gondolkodásban idáig amit most is leírtál, de máshogy kell felfogni.

A magyarok élnek csak így.

Amúgy meg a mostani generációnak sokkal többet és sokkal jobban kell majd dolgoznia, hiszen a sok cigányt is el kell majd tartanunk meg a tömérdek nyugdíjast akik majd még szarabb kormányt szavaznak:)

Te adsz neki tartalmat.

Egyébként huszonévesen én is így éltem, gyakorlatilag semmit nem tudok felmutatni abból az időből. Igen, munkát, szépen lépegettem előre, van lakásom. De hogy mit csináltam? Nem buliztam, nem volt hobbim...Tulajdonképp csak dolgoztam, tanultam, takarítottam, ettem, aludtam.

Most, hogy ott vannak a gyerekek igaz hogy több a munkám - főleg otthon, de valahogy jobban időt szakítok hobbikra, szórakozásra, barátokra. Ez utóbbi gyerkőcös találkozó is lehet, közös játszóterezés, tehát nem a gyereket hanyagolom, hanem ők is részesei (legtöbbször).

De szülés után eljártam hastáncolni (valamelyik porontyot vittem magammal), önvédelmi tanfolyamra, és állítom többször voltam színházban, moziban és múzeumban, mint gyerekek előtt. Most érzem úgy, hogy élek.

Már sajnálom, hogy olyan begyepesedett fap...a voltam, pedig milyen jól ki tudtam volna használni az időt!

Szóval ha megkérdezik, hogy mit csináltam 20-30 éves koromig, azt fél mondatban felsorolom, míg azt, hogy mit csinálok 30-39-ig, azt lelkesen sorolhatnám órákig.