Mitörtént vagy történik velem? Besokalltam. Félek. Mit tegyek, hogy lehiggadjak?

18éves lány vagyok, barátom 20.

lassan 5hónapja járunk együtt.

És úgy éreztem szeretem, hogy ez tutira nem fellángolás, éppen ezért rengeteget találkoztunk most az elmult 2hónapban, kihasználtuk a szünetet.

És volt olyan hogy 1héten csak 1-2napot nem találkoztunk... és olyan is volt hogy péntektől keddig együtt voltunk, együtt is aludtunk. És mindig egymás szájában lógtunk. Akkor jó volt.

De most úgy érzem, sok ez nekem.

Nemrég még úgy vártam hogy lássam hogy ide-oda menjünk hogy együtt aludjunk.

De mostmár nem.... nemtudom nem hiányzik annyira, gondolok rá sokat. Csak nemtudom... olykor jó egyedül... de ha nem beszélek vele msnen este lelkiismeret furdalásom van. Tehát ezt pl. "kötelességből" teszem. De ott is olykor uncsi beszélni mert nincs témánk, meg nekem semmitmondó.

Ha ír smst nem érzem akkora extrának mint pl 1hónapja, vagy ha felhív nem örülök neki annyira mint régen.

Beparáztam hogy mivan ha nem vagyok szerelmes... de ha lehiggadok és átgondolom h milyen lenne ha velem lenne, akkor úgy érzem jó érzés és vágynék rá.

Csak mostanában ezek miatt a dolgok miatt azt gondolom hogy "Jézusom nemis szeretem? ezek tuti azért vannak" és minél többet gondolok erre annál jobban beparázok.

Meg jó ha megcsókol, de nem olyan mint régen nem remegek nem élvezem annyira...de mégis jó vele, és barátként szerintem nem tudnék nézni rá.

Félek hogy ő mondja nekem hogy "szeretlek" és félek hogy én nem tudom ezt viszonozni annyira amennyire Ő érzi. Értitek és ezért is félek... hogy mivan ha nemtudom annyira szeretni mint ő engem...és emiatt bűntudatom van.

De emlékszem nemrég volt 1 dolog amiben megbántott, kamuzott és nagyon fájt... akkor éreztem azt hogy igen szeretem és ilyen fájdalmat senki sem okozott még nekem, és megbocsájtottam neki...

Ha messze van, elutazik vagy balhé van akkor érzem hogy nagyon fontos nekem...de igy mostanság 7köznapokon nem...

olyan sablonos a tali...