Mitörtént vagy történik velem? Besokalltam. Félek. Mit tegyek, hogy lehiggadjak?

/////////////////////////////////////////////////////////

Nem akarom offolni a kérdést, ez annak szól, aki visszakérdezett a 'hódításra'.

Így utólag elég hülyén hangzik és gyerekesnek, de tudjuk be annak, hogy 19 voltam akkor. :) Szóval valamennyire biztos voltam abban, hogy még szeret engem, mert én szakítottam vele, és még próbálkozott utána. Majd egy hónap múlva újra felkerestem először msn-en beszélgettünk, néha sms. Összeállítottam egy dvd-t, a rengeteg közös fotóinkkal, videókkal, amit elküldtem neki. Bevallottam többször is, hogy mennyire sajnálom, mekkora marha voltam, hogy ezt tettem vele, stb. és hogy mennyire hiányzik, szeretem még. De még mindig nehezen akart szóba állni velem, majd amikor 'utoljára' találkoztunk, akkor kibukott belőlem minden, nem hisztiztem, de kicsordultak a könnyeim, mert már nem bírtam visszatartani magamban, és újra elmondtam neki mindent. Akkor nagy csend volt, majd neki is kicsordultak a könnyei, amin teljesen ledöbbentem, mert azelőtt soha sem láttam így. Utána mindent a fejemhez vágott, hogy mennyire megbántottam, összetörtem, hogy én nem tudom, min ment keresztül és mi arra a garancia, hogy nem fogom ezt újra megtenni vele. Én meg odamentem hozzá és szorosan átöleltem, először próbált ellökni, de csak szorítottam, míg ő is átkarolt és megcsókolt. Szóval itt kezdődött elölről az egész. :) Fúú, de rossz most így visszaemlékeznem. :(( De annyit mondhatok, hogy jó lecke volt, leszűrtem a tanulságot, én is megszenvedtem azt az időt, míg újra össze nem jöttünk, úgyhogy minden percért hálás vagyok, ha vele lehetek. Azóta már összeköltözünk és épp családot tervezünk. :))

/////////////////////////////////////////////////////////

A szerelem elmúlik ez természetes, a lényeg hogy marad-e utána valami....

(egyébként nem jó ennyit együtt lenni....)

Szió! Én is így éreztem, teljesen el voltam keseredve. Emiatt ne aggódj, a szerelem ilyen. Én sajnos többször éreztem fellángolást másik iránt közben. Szörnyen éreztem magam. De inkább vele nyugalomban, mint egy ki tudja, milyen férfival.

Párommal már 3 éve és 9 hónapja vagyunk együtt. Hát nem semmi, az biztos :D Mindenesetre már ha látom, hogy néz, abból tudom, hogy mit szeretne. Ismerem a legtöbb mozdulatát, noha itt hirtelen nem tudnék leírni egyet sem, de ha meglátnám, egyből vele azonosítanám. Mindezért, hogy megismerhettem ilyen belsőségesen, hálát adok az égnek, nem cserélném el semmi másra.

Ez a szerelem velejárója. Csak annyit tudok tanácsolni, hogy tarts ki, és figyelj a Párodra minél jobban, mert ez nem csak neki segít, hanem a te lelkednek is.

És ne tipródj rajta. Tudom, hogy nehéz ezt mondani, de inkább tereld el mással a figyelmedet, mert ha szomorú, búskomor leszel, az csak ront a helyzeten. Sajnos tapasztaltam.

Remélem, segítettem. :) Kitartás.