Mégis mit tegyek, segítség?

Nem kötelező elmenni, de illene. Nem mindenki bírja a kórházi szagot. Amikor anyámat mentem meglátogatni a kórházba, akkor én a mellette lévő szabad ágyon kötöttem ki, mivel rosszul lettem. Pedig "csak" sérvműtéte volt. Aztán már minden rendben volt. Apukám viszont csak miattam jött be, mert ő nem szokott se beteglátogatóba menni, de temetésre. Lehet most azt hiheti mindenki, hogy azért, mert nem volt számára fontos az illető. Az igazság azonban az, hogy nagyon is fontos volt, csak ő életvidáman, mosolygósan szerette látni az embereket, és nem félholtan, vagy holtan. Úgy akarta megőrizni az emlékeiben, hogy egészséges, és jókedvű. Vannak ilyen emberek, és azt hiszem, ez így elfogadható. De, mint az előző hozzászóló, aki említette, hogy manapság már nem törődnek az emberek egymással, neki teljes mértékben igazat adok. Egyre kevesebben veszik a fáradságot, hogy ápolják a családtagjaikat, vagy a gyerekükkel legyenek. Mondhatjuk azt, hogy azért, mert sokat dolgoznak az emberek, és nincs idejük, de ha jobban belegondolunk, akkor mindig is sokat kellett az embereknek dolgozni. Nem mindig volt ilyen fejlett a technika, és így is megtudták oldani a dolgokat.

Amúgy 24/nő vagyok. Az előző hozzászóló voltam. Remélem a segítségedre voltam.

Szia! Szerintem ezt mindenki saját maga döntse el,nincs olyan ,hogy muszály bemenni hozzá. Ha nem érzel elég erőt magadban,hogy elmenj akkor ne tedd,szerintem ez nem kötelesség. Hiszen tudja,hogy szereted nem ezen fog múlni. Én nem is tudom mit tennék. Viszont ha úgy érzed ,hogy szeretnél még elbúcsúzni tőle és utoljára látni akkor ne az tartson vissza,hogy nem akarsz így emlékezni rá! Ahogy többen is leírták nem hiszem,hogy ez marad meg benned a legjobban. És te érzed,hogy mennyire lesz utána lelkiismeret furdalásod, vagy hogy esetleg sajnálni fogod. Én lehet,hogy írtam volna neki még egy utolsó levelet amit felolvasnak vagy nem is tudom. Sajnálom a nagynénédet!:S