Mit tegyek ha szüleim kitagadtak? Nem gyerekként majdnem 40 évesen. Tul tegyem magam rajta valahogy vagy folytassam a küzdelmet értük ami ment már sok sok évig sikertelenül.

Hát sztem kérdező neked sincs szükséged, szar emberekre, márpedig a leírásból nézve a te szüleid is azok..

Miylen anya az aki lemond a gyerekröl....

Kb oylan mint az enyém aki csak azért szült, hogy nehogy az utcára kerüljön.

Nagyon nehéz elengedni valamit, amihez ragaszkodunk, és azt hisszük róla, hogy nekünk az jár. Az élet néha egy rossz vicc. Az idevágó vicc pedig az, hogy "Járni jár, csak nem jut!"

Sajnálom. A legtöbb amit tehetsz, (amint már írtam,) hogy szereted önmagad, szereted azokat, akik viszont szeretnek téged. (Mert ez ideális helyzetben egy egyensúly.) Ehhez nálad hozzájön az, hogy elengeded azokat, akik nem szeretnek, és elengeded azokat a vágyaidat is, amikről kiderült, hogy már soha nem fognak teljesülni. Mert ezek gyermeki vágyak. A benned élő gyerek vágyik arra, hogy a szülei szeressék, mert gyerekkorában nem kapta ezt meg. Te, mint felnőtt, viszont megkaphatod a párodtól, a gyerekedtől, másoktól. Mert azt nem lehet sem kiérdemelni, sem kikényszeríteni, hogy szeressenek. Annyit tehetsz, hogy azok közé mész, akik képesek és hajlandóak szeretni téged. Ha pedig ezért (cserébe) te is őket szereted, nem pedig az elérhetetlennek tűnő apukádra pazarlod a szereteted, akkor mind jobban jártok, és az egyensúly is megteremtődik. Általad.

Sajnálom, hogy neked sohasem lehetett családod. Az, amiben éltél, nem család sajnos, a nevelőanyád kezdettől fogva elzárkózott tőled, apádnak pedig választania kellett, és valamilyen okból a felesége mellett maradt. Szerintem szeret téged, de a nő annyira hatással van rá, hogy érte lemondott arról, hogy az apa és nagyapa lehessen. Hogy mivel tudja ennyire befolyásolni, azt én nem tudhatom.. Gyenge ember az apád, sajnos nem tudott kiállni érted, valószínűleg mostanra pedig lemondott arról, hogy változtasson bármin is. Ha valamikor hallani fogsz még róla, az akkor lehet, ha a felesége már nem él..

Neked viszont el kell ezt fogadnod, bármilyen nehéz is. Van családod, akik feltétel nélkül szeretnek, ne őröld fel magad amiatt, hogy olyan dologra vágyj, ami nem valósulhat meg. Sosem fogod megváltoztatni a múltat, anélkül pedig a jelen sem fog változni. Lépj túl rajta! Nem a te hibád, hogy így alakult, ne tedd a saját - és a családod! - életét tönkre azzal, hogy megrekedsz az életet egy pontján, és csak keseregsz, amiért ott és akkor rosszul alakultak a dolgok.

Ha a testvéreidet eddig nem kerested meg, én megtenném a helyedben. Talán velük tarthatnál kapcsolatot, ami ugyan nem lesz testvéri viszony - ahhoz közös múlt kell - de ha ők is nyitottak feléd, talán mégis marad valaki a rokonságból, aki közel állhat hozzád.

Ne tiszteld és szeresd a "szüleidet", mert nem érdemlik meg. Felneveltek, ez igaz, és emiatt gyűlölni sincs okod őket, de véget ért az a fejezet az életedben, amiben ők szereplők lehettek. A nevelőanyád semmiféle érzelmet nem érdemel részedről, apád pedig csak sajnálatot, amiért rosszul döntött, és egész életében bánthatja majd választását. Te pedig legyél boldog! Senki mástól nem függ a boldogságod, csakis magadtól!