Írna olyan lány akinek a párkapcsolata a párja gyereke miatt ment tönkre, így vagy úgy?

én speciel leírtam neked a tapasztalataimat az első oldalon, és hogy miként tudnád ezt kezelni.

Nem hinném, hogy beszélgetni szeretnél bárkivel erről, úgy érzem azért írtál, hogy itt inkább megnyugtassanak, hogy igen el vagy hanyagolva, igen tényleg neked van igazad, de sajnos nem így van, mert te saját magad vonod ki és vonulsz el mártírkodva ahelyett, hogy részévé akarnál válni az életüknek.

Könyörgöm, nem vagy már szopornyikás kisgyerek aki féltékenykedve bedurcizik, ha igen akkor pedig nem neked való a párkapcsolat.

Egyébként függetlenül attól hogy több éve élünk így a párommal, sztm ez nem tapasztalat kérdése, hanem emberi hozzáállásé.

Éppen úgy át tudja látni a helyzetet az is aki nincs benne, de van gyereke.

Soha nem volt problémám azzal, hogy a párom napokat tölt a gyerekével sőt örültem neki és most a közössel is sokat foglalkozik.

Azt kell mondjam neked kellene változni és alkalmazkodni.

Nem bántani akarlak, de sajnos ez az igazság, ez változni nem fog legalábbis ha a pasinak van esze, én akkor kérdőjelezném meg a kapcsolatunkat, ha ott a gyerek és állandóan rajtam csüngne a pasi.

Légy felnőtt, ha nem akarsz velük lenni oké, de akkor csinálj programot a barátnőiddel, menj el konditerembe stb.Ennyire nem függhetsz a párodtól ez nem normális, hogy féltékeny legyél egy gyerekre.

A hét fennmaradó négy napján együtt vagytok meló után és azt csináltok amit akartok, akkor meg hol itt a baj?

Nem királykisasszony vagy akinek lesni kell minden kívánságát, hanem felnőtt nő akinek párkapcsolata van egy pasival akinek van gyereke.

Túl liheged és rosszul kezeled.

Egyébként lehet, hogy a párodnak elege van abból, hogy folyton rajta csüngsz nincs más programod csak ő és örül, hogy három napig a gyerekkel lehet, tőled meg azt várná, hogy neked is legyen külön életed, nem?

Ez utóbbit nem tudom, csak simán elképzelhetőnek tartom.

Ha a párom minden percét velem akarná tölteni, biztos kiakadnék.

Szia,

Én ebben a helyzetben vagyok.

Férjem előző házasságából van egy kisfia.

Eleinte nálunk is a gyerek volt mindenek felett. Értem ez alatt azt, hogy pl.:

- beszéltünk valamiről a gyerek odajott, belebeszélt és lényegtelen volt, hogy éppen miről volt szó, férjem csapot-papot ott hagyott és futott a gyerekkel;

- a legkisebb "probléma" miatt elengedett telefonhívásra is ugrott nem számított, hogy csak az ex provokációja;

- ha anyuka éjszakás volt ment "őrizni" a gyereket és még sorolhatnám.

Nálunk az volt a megoldás, hogy leültünk beszélgetni.

Elmondtam a férjemnek, hogy nincs azzal semmi baj, hogy szereti a fiát és ragaszkodik hozzá, de mérlegeljen ő is. Rá kellett ébresztenem, hogy nem azzal szereti a gyerekét, hogy kontroll nélkül mindent megad neki és, hogy mások rovására csak a gyerek van a figyelme központjában. Kértem a férjemet, hogy törekedjen az arany középútra, hogy mindekettőnknek, a gyereknek is és nekem is jó legyen. Nem ment könnyen. De toleránsan, az aktuális problémákat megbeszélve megoldottuk, hogy kialakuljon az egyensúly. Nem mondom, néha még most sem megy minden simán, de mindent lehet tolerálni.

És tévedés: nem szabad, hogy a gyerek legyen a legelső. A párod kell a legelső legyen, mert akkor tud harmonikus lenni a kapcsolat melyben egészséges lelkivilágú gyereket lehet nevelni.

27/N

Akinek nem a gyereke az első egy szívtelen gonosz nő és ha ráadásul még a párját arra biztatja, hogy a régi kapcsolatából származó gyerekkel is redukálja a kapcsolatát akkor annak végképp szégyen volt a világra jönni.

Bár az előző hozzászóló a 27 évével biztos nagyon tapasztalt ezen a téren.

42/N aki már látott egy két dolgot, felnevelt három gyereket /ebből az egyik nem a sajátja/ és nem saját maga az élete középpontja

" 3 nap egyfolytában"

3 napig nem bírod hogy nem te vagy a központban itt veled van valami lelki gond, attól hogy pár vagytok nem kötelező folyton egymáson loggni kapcsületfüggő aki ezt hiszi.

16:14!

Nyilván nincs gyereked, mert ha lenne, tudnád, hogy egy anyának MINDIG a gyereke az első, nem a párja, bármennyire szereti is...

OFF

"Kedves" tegnap 16:37

Köszönöm hozzászólásod, de ha figyelmesen elolvasod a kérdést (bár az én hozzászólásomat sem tudtad értelmezni...) nem azt kérték tőled, hogy az én válaszomat minősítsd.

Bármennyire is elképzelhetetlen számodra minden kapcsolat más és más és addíg amíg nem te élsz benne és nem te látod át, addíg nincs jogod ítélkezni.

Az, hogy 27 évesen mennyi élettapasztalatom van, végképp nem a te megítéléseden múlik. Szerencsére. Sértegess nyugodtan, ha ez neked jól esik, téged minősít, nem engem. Viszont ismeretlenül nincs jogod el vagy megítélni másokat.

Talán onnan kellene megfognod a dolgot, hogy elmondod neki, hogy mennyire neveli félre a gyereket azzal hogy majomszeretettel csüng rajta. Mert gondolom erről van szó. Te is felnőtt vagy, az apja is az, a gyerek meg gyerek, tanulja meg hol a helye. Mint ahogy az előző is írta, nem nevelte a párja a gyerekét, odament belebeszélt mikor fontos dologról volt szó, rendetlenkedik stb. A kérdés az, hogy a pasid elfogadja-e azt, hogy adott esetben te beállsz és ugyanúgy helyre teszed a gyereket, vagy adott esetben szeretgeted, mintha te is s szülője lennél, vagy nem fogadja el. ha nem fogadja el, akkor én nem maradnék vele tovább. ha igen, akkor meg nincs gond. De neked kell a sarkadra állni.

Nyilván konkrét példa nélkül csak általánosságokban lehet beszélni.

Ja igen, és milyen hülye szöveg az hogy ki az első? mint amit itt sokan hangoztatnak. Ilyen nincs hogy első. Egyébként el tudom képzelni mit művel a pasas. Ott a gyerek, és akkor hozzá se lehet szólni egész nap :) azért ez is nevetséges nem?

Szóval kérdező, ha úgy érzed, hogy tényleg nevetséges amit a hapsi művel, akkor te minek vagy ott? ilyenkor fogod magad és lelépsz arra a 3 napra, aztán csináljon amit akar. Ezt eljátszod párszor és ha nem változik, akkor hagyd ott. Én sem játszanám a cselédet azért mert most őfelsége királykisasszony megérkezik és teljesen felborítja a rendes életmenetet. Miért kell az apjának majmot csinálni abból a gyerekből.

Ha ez a helyzet. nem tudom.