Írna olyan lány akinek a párkapcsolata a párja gyereke miatt ment tönkre, így vagy úgy?

mikor összejöttél vele akkor gondolom már tudtad, hogy van gyereke aki időközönként nála van és vele foglalkozik. Teljesen érthető, hogy az embernek a gyermeke az első.

A hét napból hetet nem tölt veletek a gyerek azt a kis időt amit meg ott van igazán elviselhetnéd, hogy nem te vagy a középpontban.

A másik gyerekét szeretni nem kell, csak elfogadni és tisztelni. Még akkor is, ha a gyerek erre nem képes.

Azt is el kell fogadni, hogy mindenkinek van múltja. Egy szülőnek mindig a gyereke fog első helyen állni -illetve egy bizonyos korig igaz ez, mert egy tizenéves kiskamasz hőzöngéseit már nem fogja annyira tolerálni.

Ahelyett, hogy félrevonulnál, inkább vegyél részt a napjukban. Gondolom nem csak bizalmas dolgokról beszélgetnek, hanem hétköznapi társalgás, játék is van. Kapcsolódj be.

Ha valaha anya leszel, akkor sem lesz a párod figyelme 100%-osan a tiéd, hiszen akkor is részt akar venni a gyerek életében és ez most független attól, hogy erről a férfiről beszélünk, vagy egy teljesen függetlenről.

Ha nem tudod elfogadni a helyzetet, akkor neked ez a férfi semmiképp nem a megfelelő társ, de azt sem ajánlom, hogy valaha is gyereket vállalj.

Egyébként gyerekre féltékenynek lenni a legnagyobb butaság...

"Senki sem szereti más gyerekét nevelni."

Ez egyrészt nem igaz, másrészt ha ez a helyzet áll fenn, akkor tovább kell állni, nem a gyerekre irigykedni.

Ez a helyzet teljesen természetes. Vagyis ha megfigyelsz sok ilyen esetet, ez lesz az általános. Lehet ellene berzenkedni, ahogy a gravitáció ellen is lehet. Kérdés, hogy érdemes-e, vagy inkább azt kell kitalálni, hogyan lehet ezzel együtt élni?

Az elváltak gyerekei előbb lépnek be az illető életébe, mint a későbbi második szerelem, házastárs. Ez egyszerű időrendi kérdés. Előbb alakulnak ki kötődések. Ez nem jelenti azt, hogy a gyereket jobban szereti, a párját meg kevésbé az illető. Aki ezt így akarja látni, lelke rajta, magának árt ezzel. Én inkább látom úgy, hogy máshogy szeretem a gyerekem, és máshogy a páromat.

Mindketten elváltak vagyunk, és mindkettőnknek van gyerekünk korábbi kapcsolatunkból. Lassan 4. éve lesz, hogy együtt vagyunk, eddig jól működik a dolog. Közös gyereket is szeretnénk, sajnos még nem jött össze. Én nem irigylem azt az időt, amit Ő a lányával tölt, amikor velem van, akkor eléggé figyel rám, hogy ez nem okozzon gondot. Hasonlóan próbálom én is. Vagyis sokat számít, hogy amikor végre együtt vagytok, akkor annak az együtt töltött időnek milyen a minősége? Nem csak a mennyiség számít...