Lehet ilyenkor valamit tenni? Nehezen jövök ki apukámékkal. Van valami megoldás?

Figyelmetlen voltam, nem figyeltem fel rá eléggé, hogy megírtad világosan: ,,Azt kell tanulnom, amit mondanak''. Ezzel persze válaszoltál a kérdésemre is. Mégis fontos lenne, ha kifejtenéd részletekben.

Törvény szerint még gyerek (fiatalkorú) esetében is figyelembe kell venni a gyerek saját akaratát továbbtanulás esetén, nemhogy húsz éves kor esetén. Az a baj, hogy ha tényleg rákényszerít Téged arra, hogy mást tanuljál, mint amit akarsz, akkor felnőtt korodban nagyon csúnyán kiégsz. Az olyan érzés, mintha éjjel-nappal fájna valami a lelkedben és egész egyszerűen nem lehet elmulasztani. Szóval ezt mindenképp meg kellene előzni.

Tanácsot továbbra sem merek adni. De valószínűnek látom, hogy nagyobb a baj, mint gondoltam. Vagyis még ha esetleg lehet is segíteni Neki (nem biztos), még akkor is csak kívülről lehet segíteni. Vagyis előbb kiszakadsz a köréből, vársz pár évet, és aztán utána, kívülről lehet csak segíteni. Ha meg kegyetlen, akkor sehogy. Mindenesetre mindkét esetben érdemes lehet előbb kiszakadni -- első esetben azért, mert csak így tudsz igazán segíteni Neki később, másik esetben meg azért, mert különben szétőröl, maga képére morzsol.

Egészébe véve a dolog még komolyabbnak tűnik, mint először sejtettem. Ezt a pályaválasztásba való közvetlen beleavatkozás dolgot mindenképp mondd el egy igazi szakembernek, mert ez nagyon redellenes dolog, az egész sztori immár nem éppen veszélytelen.

Kérlek, ha nem zaklat föl a dolog, megkérdezhetem: van/volt erőszak a családban? Bármiféle ütés, még ha csak aprónak tűnik (pofon, lökdösődés), akkor is?

Ha nincs kedved az utánajárkáláshoz, és egyelőre legfeljebb csak a legelső lépésekhez lenne erőd, akkor itt egy ingyenes tanácsadó oldal:

[link]

A pályaválasztásba való közvetlen beavatkozás önmagában is nagyon rendellenes, de ezen kívül is feltűnt még két dolog nagyon:

* ,,Elakartam menni innen,a magam ura lenni.Volt rá lehetőségem és nem engedte.''

* ,,mert ha nem teszem akkor ez mag az lesz.''

Ezek mögött mi áll? Érzelmi zsarolás? Fenyegetés? Erőszakkal való fenyegetés? Erőszak?

Kérlek, ne haragudj, ha zaklató lenne, nem muszáj válaszolni, ha nem akarod.

Írtad, hogy már akartál egyszer elmenni. Ezen mit értettél? Továbbtanulást, vagy házasságot?

A házasság szerintem nagyon finom mívű dolog, érdemes lelkileg picit összeérni rá előtte, kivárni vele.

A továbttanulás biztosan nyitva áll Előtted, még kollégiumi elhelyezést és ösztöndíjat is kaphatsz, szóval teljesen függetlenné válhatsz vele anyagilag is. Ebben az évben van terved? Persze, nehéz a döntés. Ha jövőre hagytad inkább a döntést --- tudsz-e feltöltődni eléggé? Járhatsz-e szabadon könyvtárba, hogy kitapasztalhasd, mihez is van igazán kedved, tehetséged, érzéked? Hagy-e Édesapád Számodra (az iskolán túl) elég szabadidőt, amit arra fordíthatsz, hogy kitapasztalhasd az igazi személyiségedet, érzékedet, mihez lenne kedved?