Mit lehet tenni ilyenkor?

20 éves vagyok, anyámmal élek együtt és egyre inkább belebetegedek a kapcsolatunkba. Sosem jöttünk ki jól igazán, nagyon negatív, mindig bántó megjegyzéseket tesz. Mostanában ha hazaér a munkából 5 percen belül talál valamit, ami miatt neki muszáj veszekednie, már attól elkap a gyomorgörcs, ha hallom hogy jön be a lakásba. Ha napközben a barátaimmal vagyok és este érek haza, képes csak azért felkelni, hogy tudjon veszekedni, azután megy vissza aludni. Nincs neki senkije, apukám 9 éve meghalt, a munkahelyi barátaival szokott néha találkozni munkán kívül is. Igyekszem elkerülni, meghúzódni, de így is hetek óta sírva fekszem le, mert folyton terrorizál lelkileg.

A legjobb lenne elköltözni, de nem tudok hova menni. Apukám családja 9 éve teljesen elutasított minket, nem hajlandóak szóba állni velünk. Anyunak sincs nagy családja, és őket is alig ismerem. Maradtak a barátok, de nekik is megvannak a saját gondjaik, pár hétig mehetnék hozzájuk felváltva, de nem élhetek a nyakukon. A diák munka lehetősége is megszűnt a hónap végével, most állást keresek. Ha találok, biztosan költözöm, de hogyan lehet fenntartani egy albérletet 70-80 ezer forintból??

Kérem , aki volt már hasonló helyzetben írjon, hogyan lehet átvészelni ilyen helyzetet és hogyan lehet új életet kezdeni teljesen önerőből?