Lehet ilyenkor valamit tenni? Nehezen jövök ki apukámékkal. Van valami megoldás?

Ha a körzeti orvos nem tud társadalombiztosításos alapon pszichológust ajánlani, és ha az iskolád sem tud ebben segíteni, akkor se veszítsd el a reményt. Magánrendelésen mindenképp kapsz szakembert, aki tud az ilyen ügyben segíteni. Persze akkor meg az lesz a kérdés az, hogy arra meg honnan szerzel pénzt.

Az, amit írtál, hogy Édesapád javítóba akart adni, meg hogy Édesanyád halála után nem segített az érzelmi feldolgozásban, meg ilyenek, szóval ebből azért valószínűsíthető az, hogy legalábbis egyfajta érzelmi rossz bánásmód igenis felróható Édesapádnak. Ez azért elég komoy dolognak tűnik. Ezelég ahhoz, hogy az önormányzaton/családsegítőben foglakozzanak vele. A lakhelyed szerinti önkomrmányzat szociális osztályán, vagy a családsegítőben kaphatnál esetleg ennyi támogatást amennyiből kifér egy jó magánpszichológus megfizetése. Csak írd le pontosan nekik is azt, mit ide, meg az efféle dolgokat, amiből sejteni lehet, hogy tényleg valamiféle nagyobb érzelmi rossz bánásmód állhat a háttérben.

Ha Édesapádnak nem szabad tudnia, hogy éppen miatta jársz pszichológushoz, akkor kérd az önkormányzatnál, hogy a pénzt úgy küldjék, hogy ne a lakáshoz küldjék (mert az feltűnő), hanem valahogy máshogy (iskolán keresztül, vagy úgy, hogy Te mész be érte stb.).

Apukád valószínűleg vezető beosztásban dolgozik, nagyon keményen és pontosan kell végeznie amit csinál. Olyan mintha katona lenne. Sajnos a férfiak többsége ezt a hozzáállást, ami nagyon hasznos az üzletben, nem tudja levetkőzni, és otthon is folytatja. Aki nem végzi megfelelően az ő utasítását, azt kirúgja. De ugye téged nem lehet kirúgni, és nem is ez a cél, hanem hogy tedd azt amit mond, mert az a helyes. Az én apám is ilyen. Most már 30 vagyok, de emlékszem régen sokat balhéztunk az utasítgatásai miatt. Szerintem meg van róla győződve, hogy ha nem kemény veled, nem lesz meg az érettségid, és semmire se viszed. Sajnos csak azzal nincs tisztában, hogy nem így kellene...

Nekem az vált be, hogy amikor ideges volt, nem mondtam neki semmit. vagy csak annyit hogy szerintem hogy van. Mondjuk, apa, szeretnék elmenni ide vagy oda. Gondold át. és otthagytam. aztán később visszatértem rá... így nem nekem pattogott, hanem magában :) Vagy esetleg volt olyan, hogy amit mondott, arra azt mondtam, hogy igen, igazad van, de... legyen benne valami egyetértés is.

Szóval ha direkt ellenállsz, nem mész vele semmire, csak még pipább lesz. De gondolj arra, hogy ha dühös, csak te vagy kéznél, valószínűleg nem miattad.

Egyébként sajnálom, hogy édesanyád meghalt, szörnyű. Azt írod, hogy apukádékkal élsz. Neki van másik családja? vagy nem lehet hogy őt is megviselte édesanyád halála? Akkor attól még feszültebb lehet.

Az utasítgatást egyébként nevelésnek szánja. :)

Az én pasiügyeimbe nem szólt bele. Csak néha gúnyos megjegyzéseket tett. Amit ma visszagondolva nagyon viccesnek találok, de hát ugye akkor rémesen megsértődtem. Nos, sokmindenben igaza volt. Egyébként ha valaki nem tetszik apukádnak, azért meghallgathatod miért nem. Aztán hagyd rá, és mondd hogy jó, gondolkozom rajta. Fondos, hogy meghallgasd a véleményét, és nem hurrogd le egyből. szerintem ez már segíteni fog. remélem. Sok sikert! És tanuljál!

A kettővel feljebbi vagyok.

Ha megmondod apukádnak, hogy igen érted, és nem szándékozol hozzámenni feleségül, talán lehiggad. Egyébként megjegyzem, hogy apukád álláspontja tökéletesen érthető. Látja, hogy téged nem érdekel a dolog, ezért egy jó vőben bízik. Ne vedd el tőle ezt a reményt. Neki fogos az, hogy amit felépített a családban maradjon. Nem írtad, de úgy tűnik az egyetlen gyereke vagy. És gondolj bele, te nem lennél kétségbe esve, ha látod, hogy a lányod élete egyik legnagyobb eseménye előtt áll, az érettségidre gondolok, és látszólag nem tesz semmit? Ő nem nő, ne várj tőle babusgatást, mert nem tanulta meg hogy kell. Ő így szeret és kész. Azt hiszi hogy a fegyelem vesz majd rá téged a tanulásra.

Egyébként én gimiben még nem fiúztam, csúnyának is tartottam magam :) persze nem voltam az, de hát erre csak később jöttem rá. Úgyhogy apukámnak ezzel nem volt gondja. viszont rötgöt az érettségi után összejöttem egy fiúval, nagyon beleestem. Aukámnak szintén nem tetszett, mert 3 évvel idősebb volt nálam és még nem volt képes leérettségizni. akkor nem értettem hogy ezzel mi baj van, és azt is mondtam, hogy ha folyton piszkálnak vele, akkor hozzájuk költözöm (tényleg így gondoltam) na mindegy valamin összevesztünk és szkítottunk. Hát jobb is :) És ezt azért írom, mert papi megfenyegetett, hogy lányom ha hozzámész kitagadlak.. azt hiszem ezt te még nem kaptad meg, de ne csodálkozz ha egyszer ezt is mondja :) Ha azt mondod neki, apa megértem a te szempontodat és igazad is van, de nekem is igazam van, és nyugodj meg nem szándékozom férjhez menni, akkor biztos megnyugszik. Érd be ennyivel.

Ha gondolod írj nekem privát email, beszélgethetünk.

Sok sikert!

ja igen, és annak is örülni kell, hogy nem rád akarja eröltetni, hogy mi legyél, mit tanuljál. ez is nagy szó! vagy igen?

Mennyire van szabad mozgástered az érdeklődésed, tehetséged kibontásában? Írtad, hogy Édesapád szempontja az, hogy olyan fiúd legyen, aki az üzletet továbbviheti. Ez önmagában is elég nagy bajnak tűnik, de most még fontosabbank tartom, hogy arra kérdezzek rá, hogy a TE SAJÁT érdeklődésed mennyire van szabadon engedve. Továbbtanulhatsz azt, amit akarsz? Járhatsz könyvtárba iskola után annyit, amennyit akarsz? Szabadon választhatsz pályát? Ha bejelentenéd, hogy pl. elméleti matematikus, fizikus, költő, néprajztudós vagy művész akarnál lenni, azt Édesapád kifogásolná, tiltaná, támogatná, vagy közönyösen tűrné? Mekkora szabad légkört hagy Számodra ilyen téren?

Még írtad, hogy

,,Szeretek elmerülni sokszor az álmaimban,aminek értelmét nem látom''

Énnekem a mesék jöttek be, főleg népmesékre gondolok, főleg varázsmesékre, primitív népek mágikus mese- és mítoszvilága. Talán azért, mert természetes módon segítette a képzeletet, és nem kellett körbe forogniuk a godolataimnak.

A kérdésre válaszolva: azok a dolgok, amiket leírtál, az mind eléggé komoly dolog, komolyan kell venni, szerintem nem szabad elhanyagolni azt a problémakört, mert ha nem oldódik meg, csúnyán tönreteheti a felnőttkorodat, kettétörheti az életedet.

Ami a tanácsot illeti, azért nem merek semmi konkrétat még mondani, mert nagyon-nagyon sok eset lehetséges, és éppen ezért még nem lehet végső választ adni. Egy hasonlat: olyan ez, mint az orvosi diagnosztikában a ,,mellkasi fájdalom''. Mit mondjon az orvos a betegnek, ha ez a panasza? Mellkasi fájdalom mögott sok dolog állhat, teljesen különféle okai lehetnek. Lehet teljesen ártalmatlan is (megfázás), meg azonnali beavatkozást igénylő, súlyos életveszély is (szívinfarktus). Ezért az orvos nem is mer válaszolni a betegnek addig, mi a baja, amíg előbb egy sereg vizsgálatot el nem végeztet (röntgen, kardiogram stb.).

Amit leírtál, az aggasztó. Édesapád feltehetőleg nem érzékeli saját személyisége határait, és előfordulhat az is, hogy érzelmileg bántalmaz Téged. Azonban a legfontosabb kérdésekre még nem tudok válaszolni: szeret-e Téged, vagy eleve vesztésre játszik? Fel akar-e őrölni? Saját képére akar-e szabni Téged, és ha igen, akkor milyen indítékkal teszi ezt? Részéről ,,csak'' bugyuta figyelmetlenségből fakad a dolog, vagy pedig igazi hideg kegyetlenségből? Kegyetlen-e tudatosan? Lehet-e segíteni Neki, vagy pedig menthetetlenül lassanként tönkretesz-e Téged, ha a körében maradsz?

Szóval visszatérve a hasonlatra: ahogy a mellkasi fájdalom mögött egyaránt állhat ártalmatlan megfázás is, és életveszélyes szívinfarktus is, ugyanúgy Édesapád viselkedése mögött is állhatnak annyira különböző dolgok, mint egyszerű kiégettség, egyszerű megtévedtség, bocsánatos és gyógyítható emberi gyarlóság, de akár gyógyíthatatlan kegyetlenség is. Attól függően, melyikről van szó, egészen mást kell tenni. Ugyanaz a stratégia, ami működik abban az esetben, ha Édesapád csak téved, nem működik akkor, ha Édesapád mégsem téved, hanem tudatosan kegyetlen.

Ezért nem merek konkrét tanácsot mondani, ahhoz mindenképp olyan embert kellene felkeresni, aki ilyen dolgokkal foglakozik. Nem is egyszerűen csak pszichológus, mert azon belül is sok ágazat van, hanem abból is olyan, aki direkt ilyesmikkel foglakozik, fiatal felnőttek, családon belüli krízishelyzetek stb. Ne ijedj meg, ha első alkalomra nem sikerül, nem mindegyik ért mindenhez, ha látod, hogy nem ért hozzá, vagy rossz kisugárzása van, akkor otthagyhatod és kereshetsz egy másikat.

Tudom, hogy sértő dolog ilyet javasolni, de hát ha Édesapáddal nem lehet ilyesmiről beszélni, akkor is csak el kell kezdeni valahogy a dolgot, hogy egyáltalán fel lehessen mérni a lehetséges hátteret.

P.S.:

Írtad, hogy szívesen fogadsz privi üzeneteket is. Egyelőre az adatbeállításaid miatt még nem lehetséges privit küldeni a Számodra. Ha ezt nem szándékosan akartad így, hanem egyszerűen csak elfelejtetted engedélyeztetni a privik fogadását, akkor most leírom, hogy lehet megcsinálni.

A bal oldalt látható menüpontok között van egy olyan, hogy ,,Adatmódosítás'', ha arra rákattintasz, akkor módosítani tudod a személyes beállításaidat.

Itt látsz egy olyan opciót is, hogy:

,,Lehessen neked e-mailt írni a kérdéseidnél, válaszaidnál (e-mail címed nem válik publikussá, csupán rajtunk keresztül tudnak e-mailt küldeni a bejelentkezett felhasználók)''

Emellett van két ,,rádiógomb''', ebből ha az első ,,IGEN'' gombra katintasz az egérrel, és aztán az alul látható

,,Ment''

gombra kattintva elmented a módosított adatbeállításokat, akkor onnantól kezdve bárki tud privit küldeni Számodra.