Lehet ilyenkor valamit tenni? Nehezen jövök ki apukámékkal. Van valami megoldás?

Ugyanez, mi se vagyunk szegények, és nincs alkohol.

Neked most fel kell nőnöd, és apád támogatása nélkül. Próbálhatod mondani neki, hogy menjen el orvoshoz, vagy bármi, szerezzen barátokat, tudomisén, de nálunk nem segített, csak rontott a helyzeten, és a vége az lett, hogy már rá se bírok nézni... Pedig próbálkoztam mindennel, amivel lehetett.

Ha neked bejön, és rá tudod venni, hogy könnyítsen magán akár segítséggel, hogy hagyjon élni, akkor nincs akkora nagy baj, de ha te is azt kapod válaszul, amiket én kaptam, akkor inkább ne is reménykedj a változásában.

Nálunk mindenféle baj volt a családban a felnőttekkel, verések, kegyetlenség, részegségek, többféle eltitkolt idegbajok, törvénytelenségek stb. Gyerekként ezeket nem vettem észre, csak utólag derültek ezek ki számomra.

Ha azon gondolkodom most utólag, hogy ki az, akit érdemes sajnálni, segíteni neki, és ki az, aki alapból veszélyes, és nem szabad sajnálni, hanem mielőbb ,,el kell engedni'', akkor a határt ott húznám meg, hogy mikor jelenik meg a KEGYETLENSÉG mint indíték. Szóval úgy lehet valamiféle különbséget tenni a bajok fokozatai között, hgy vannak a ,,csak'' neurotikus felnőttek, és vannak a kifejezetten kegyetlen, pszichopata felnőttek. A neurotikus felnőttekkel még lehet egyezkedni, segíteni nekik, megpróbálni meggyógyítani őket stb., de a pszichopata, kegyetlen felnőttek sohasem változnak meg, mert a pszichopátia teljesen gyógyíthatatlan, azok mindig is kegyetlenek maradnak, addig csinálják, amíg csak teljesen ki nem készítik az embert.

Az a baj, hogy nagyon nehéz meghúzni a határt, mert a neurotikusok néha ijesztőbbnek tűnnek annál, mint amilyenek valójában, a pszichopaták meg viszont ügyesen tudják álcázni a kegyetlenségüket. Nem is mernék feleősen ítélkezni távolról más emberek ügyében, a magam körében is csak évtizedek tapasztalata alapján tudok.

Nem merek találgatni, hogy a Te Édesapádnál mit lehet tenni. Említetted a pszichológust. Jó ötletnek tűnik, persze nem gyógyszeres pszichológusra gondolok, hanem aki beszélget, és nagy tapasztalata van ilyen szülők viselkedése dolgában. Ilyenhez, ha van kedved elmenni, és mesélnél neki ezekről a dolgokról, akkor talán ő fel tudná mérni, milyen jelentőségű az ügy. Vajon csak súlyosan téved Édesapád, és ha a pszichológus beszélhetne vele, akkor talán megváltozna? Vagy lehet az is, hogy Édesapád belülről valójában kegyetlen, és ezért nincs nit tenni, ,,el kell engedni'', kiszakadni a köréből? Nem tudom innen eldönteni, ezt a pszichológus tudná jól megsejteni. Mert ő külső ember, kivülről lát rá a dolgokra. Aki belül van, annak szerintem nem tűnik fel annyira, hiszen a hozzátartozók esetében nem ismeri fel olyan jól az ember a kegyetlenséget, mint ismeretlen esetében, mert az ember az ismeretleneket pártatlan, elfogulatlan szemmel nézi, a hozzátartozók dogában pedig mndenki elfogult.

Szóval sok eset lehetséges, lehet, hogy csak valami feloldható dolog, amin könnyen lehet segíteni, de lehet az is, hogy súlyos, kegyetlen, sötét és régi titok lapul a háttárben, amin csak ,,leválással'', ,,kiszakadással'' lehet segíteni. Sok minden lehet, olyan sok eset lehetséges, amit mindenképpen profi szakembernek kellene felmérnie. Van kedved elmenni ilyenhez? A körzeti orvos tud ajánlani egyet ingyenes, társadalombiztosításos alapon, vagy pedig csak magánrendelés jön szóba?

Egyébként mi az érdeklődésed, mit szeretsz (általában)? Ha továbbtanulsz, és kollégiumot kapsz, akkor ott egy kicsit kiszakadsz ebből a közegből, és a pszichológus segítségével felmérheted, melyik eset is igaz. Ha alapból kegyetlen ember, akkor talán csak az elengedés segít. Ha pedig gyógyítható a dolog, akkor pedig talán ki tudtok dolgozni a pszichológussal valamit, amivel az apa kezelése megkezdhető.

Nekem a természettudományok tetszettek nagyon, mert hát azoknak éppen az a fő üzenete, hogy létezik Törvény a világban, tőlünk függetlenül, még a szülők hatalmán túl is, akár annak ellenében is. Olyan törvény, amit nem lehet meghajlítani, még a legerősebb üvöltözéssel, felnyegetőzássel, verekedéssel sem. Nyolcéves voltam, és amíg a felnőttek részegen fetrengtek, ordítottak, én fizikát tanultam, mert a kozmosz világa jólesően kívül esett a szülők hatalmán.

Meg amit még szerettem: a természeti népek, eszkimók, indiánok, szóval a vadnépek, mert nekik megvannak a maguk saját külön világai és törvényei. Most is eszkimó nyelven tanulok.

A közvetlen kérdésedre visszatérve, amit írtál a második kommentedben, ez elég jelentős ahhoz, hogy rákérdezzünk. Sajnos, lehet kegyetlenség is a háttérben is, de kívánom Neked, hogy ne az legyen, hanem csak valami könnyebben feloldható zavar nak bzonyuljon ez a dolog Édesapádnál. Sajnos, a felnőttek, időnként furcsa mély tikokat tudnak eltitkolni a gyerekek elől. Általában elrontanak valamit a saját életükben, aztán annak a sara a gyerekek nyakába zúdul. Sajnos nekem nincs elég szaktudásom ahhoz, hogy én magam próbáljak válaszolni, ennek kinyomozásához tényleg igazi szakember kell. Ha édesapád maga nem akar elmenni pszichológushoz, az egyelőre nem baj, mert Rajtad keresztül is sok mindent meg tud sejteni, kinyomozni a szakember.

Ha nincs senki, aki segítene Neked, akkor első lépésként a körzeti orvoshoz lehetne elmenni, nem mintha ő jobban értene hozzá, de ő az, aki tud ingyenes (társadalombiztosításos) alapon pszichológushoz továbbküldeni. Persze beszélgetős pszichológushoz, ne gyógyszereshez, hiszen nem nyugatatók szedéséről van itt szó, hanem arról, hogy a pszichológus kinyomozza, hogy mi is az a titok, amit Édesapád eltikol Előled (esetleg). Lehet, hogy ő csak valamit elrontott a saját életében, és azt akkor meg lehetne oldani, és akkor Veled is normálisan fog viselkednmi. Meg lehet az is, hogy rosszabb és sötétebb dolog lapul a háttérben, de akkor legalább meglenne Benned a bizonyoság, és akkor könnyebb szívvel tudnád Őt elengedni.