Most akkor gyerek, vagy felnőtt?

És akkor, ahelyett, hogy értelmesen megbeszélné az anyjával a torta kérdést, nekiáll telesírni a gyiket és a fél ország keblére öleli. Ha felnőttnek érzi magát, akkor tanuljon meg felnőtt módjára kommunikálni. Egyébként legtöbbször kénytelen vagyok magam megsütni a tortámat, mert a családban senki nem képes rá, a cukrászdai meg nem ízlik.

16/L

"Egyébként legtöbbször kénytelen vagyok magam megsütni a tortámat, mert a családban senki nem képes rá, a cukrászdai meg nem ízlik."

Milyen névre állíthatom ki az oklevelet?

"akkor tanuljon meg felnőtt módjára kommunikálni."

Kitől, az anyjától? Tőle nem fog.

Szerintem teljesen rossz a példa is, és a gondolat menet is. A kamasz kornak pont az a lényege, hogy nem is gyerek, nem is felnőtt az ember. Olyan csak a mesében van, hogy 17 évesen még gyerek valaki; (értsd: teljes mértékben azt csinálja amit a szülei mondanak, 8kor már ágyban van, és nem akar semmit), és amint betölti a 18-at, már felnőtt, és kész akár eltartani is magát. Ez egy hosszú folyamat, amikor az ember a két állapot között van, és próbálgatja a felnőtt létet, de még nem kötelező neki. Pont akkor van nagy baj, ha valakinek kiesik ez a korszak, mert akkor ha neadj isten kikerül a szülei felügyelete alól, nem tudna mit kezdeni magával. (Pl akit 15-16-17 évesen nem engednek tömegközlekedéssel mászkálni, azon ne csodálkozz, ha majd nem tud felszállni a buszra 20 évesen se.)

A példa pedig azért rossz, mert én egy felnőtt embertől sem várnám el, hogy a saját tortáját ő vegye meg. Mert neki nem az a dolga, akár felnőtt, akár gyerek.