A rokonok már letettek arról, hogy valaha is lesz kapcsolatom vagy családom. De én tudom, hogy lesz. Hogyan nyugtassam meg őket?
22 éves vagyok. Eddig még nem volt komoly kapcsolatom, csak randizgatás. Nehezen nyílok meg, nem nagyon járok el sehova. A családom már úgy van vele, hogy talán nem is lesz, mert "bezzeg XY már ott tart" én meg sehol. De közben meg tudom hogy lesz, mert akarok családod valamikor. Egyszerűen érzem, hogy lesz. Amúgyis anyáskodó típus vagyok, meg szeretem a gyerekeket, jól kijövök velük, ha nem jön közbe semmi akkor lesz is.
Hogyan biztassam őket, hogy ne izguljanak már ennyire miattam?
válasza:Én 24 éves vagyok (tegnap előtt töltöttem be) és hasonló cipőben járok mint te.
A családomnak csak annyit szoktam mondani, hogy már más időket élünk és inkább ez legyen, mint az, hogy 20 évesen 3 gyerek anyja legyek és elszúrjam az életemet.
Az egyetemen nincs is olyan ismerősöm, aki már házas lenne...Kivéve egy lányt, de rá úgy is néznek, mint valami ufo-ra.
Amúgy én még kicsit sem vágyom családra, bár egy kapcsolatnak örülnék. De nem kell rágörcsölni. Legyél nyitottabb, keress új hobbit vagy járj el többet és biztos megismersz valakit.
válasza:Én ugyanez vagyok, 22 éves lány, bár már volt barátom 1-2, de igazából egy évnél hosszabb kapcsolatom, illetve összeköltözés, együttlakás még nem volt.
Jelenleg harmadéves leszek a főiskolán, el is járok szórakozgatni barátnőkkel stb., de valahogy mindig a komolytalanok találnak meg, vagy az olyanok, akik nekem nem jönnek be. Szemét pasi nagyon sok van, vagy ilyen kis tapadós, aki nem fogja fel, hogy nem jön be.
Jó, elismerem, hogy én se vagyok egy topmodell, van rajtam vagy 10 kg plussz, de hát istenem...ők se tökéletesek.
A kérdésedre válaszolva: nekem is mondogatják néha egyesek (nem, nem a szüleim, mert ők inkább arra intenek, hogy legyek elővigyázatos, válogassam meg, hogy kivel jövök össze, amit persze magamtól is megteszek)- szóval mondogatják néha ilyen távolabbi rokonok, jóakarók, "kedves" ismerősök, hogy "jaj de szép arcú, kis csinos, okos csajszi vagy, hát hogyhogy nincs barátod?", én meg olyankor azt válaszolom, hogy nekem első a karrier, ami persze részen igaz, de mind tudjuk, hogy a párkapcsolat és a karrier nem zárja ki egymást...
Nem könnyű ismerkedni sem, főleg, aki vidéken lakik (mint én is), mert nincs hová kimozdulni, ha bemegyünk valamelyik más városba, akkor megint macerás, illetve pénzfüggő. De ha el is jutsz odáig, akkor sem biztos, hogy találsz olyan pasit, akinek te bejössz és ő is neked...Nem túl közvetlenek szerintem, hozzám nem nagyon szoktak odajönni legalábbis. Megnézni megnéznek, még esetleg egy-egy mosolyfélét is megeresztenek, de kb. ennyi. Nem tudom más hogy van vele, de én nem vagyok ahhoz elég bátor, hogy ha kiszemelek egy pasit, akkor odamenjek hozzá, leszólítsam. Max. annyi, hogy a közelébe megyek, aztán ha odajön jó, ha nem, akkor ennyi... De nem nagyon aktivizálják magukat.
A neten is próbálkozom most már, eldöntöttem, hallottam pozitív visszajelzéseket is, hogy volt aki ilyen társkereső oldalon ismerte meg a párját, persze az elővigyázatosság nem árt ott sem!
22/L
Köszönöm a válaszokat, nem is gondoltam hogy ennyien írtok.
Én mindig egy visszahúzódó szürke kisegér voltam. Már mikor ált.suliban kezdtek a lányok kibontakozni, én akkor ő általuk a földbe lettem döngölve...Soha nem öltöztem csajosan, nem festettem magam, nem lakkoztam a körmöm stb. Alkatilag a többségnél mindig magasabb voltam és vékonyabb. Sokáig rövid hajam volt, pedig nem éreztem vele jól magam.
Aztán kb 1 éve felugrott rám 8 kg. Most vagyok 176 cm/63 kg. Végre nem az a rezgőcsontú vagyok, jobban meg is bámulnak a pasik ha néha elmegyek valahova, de ennyi. Néha van, hogy a buszon leszólítanak vagy az utcán, de utcán ismerkedni? Nem az én világom...Az a baj, hogy hiába tudom magamról, hogy már nem az a kis vézna vagyok, belül mégis úgy érzem magam. (Ez kicsit skizofrén állapot...) És igen, engem is mindig olyanok találnak meg akik nem érdekelnek. Kezdjük ott, hogy ha valaki megtetszik, akkor azt mondják az okosak, hogy mosolyogjak rá. Na most ha valaki rám mosolyogna, akkor azt hinném nem normális :D Nem megy nekem az ismerkedés, mert nem tudok "jelet küldeni". Akinek meg nem küldök és úgy jön oda, az meg nem tetszik.
De közben meg úgy vagyok vele, hogy a szomszéd nő is 38 évesen szülte az első, és 40 évesen a második gyerekét. Jó persze ez meg már túlzás, de azzal nyugtatom magam hogy van még időm. Bár azért nem szeretnék 16-20 várni még...Remélhetőleg hamarosan dolgozni fogok, hátha összeakadok valakivel.
válasza:Jajj engem is ezzel farasztottak a rokonaim. en 34 evesen hazasodtam 35 evesen szultem. addig meg eltem az eletem, utaztam, kulfoldre vandoroltam, allampolgarsagot szereztem, karriert epitettem uj hazamban, ingatlant vettem, es eltem eletem. Lekestem valamirol??? Semmirol... ekkor talaltam meg azt szemelyt akivel el tudtam kepzelni az eletem hosszu tavon, akinek abszolvalni tudom rossz tulajdonsait es o is az enyemet.
fiatal vagy meg, ne izgulj!
válasza:25/L vagyok.
jó olvasni ezeket a kommenteket, ezekszerint nem a fellegekben járok, csak racionálisan próbálok gondolkozni.
nagyon sokan járnak hasonló cipőben. attól hogy valaki nem 20 évesen találja meg élete szívszerelmét hanem 10-12 év múlva, lehet szép családja. én is úgy vagyok, hogy ha valaki abszolút nem érdekel, nem fogok járni vele csak hogy legyen valakim.
ősztől tanfolyamra megyek, remélhetőleg egy jó munka is bejön hamarosan szóval nyitott szemmel járok. tavaly 3 országban jártam, idén is voltam és egy hét múlva is utazok szóval próbálom jól tölteni az időmet.
Sok sikert Neked is!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!