Szakítás után ezen mindenki átmegy? Vagy ez azt jelenti, hogy bediliztem?

2 évig voltunk együtt, amiatt mentünk szét, mert az exemnek elmúltak az érzései és így már nem tudtam folytatni a részéről. Én nagyon kiborultam, mert nagyon szerettem és vele képzeltem el mindent. Nem részletezem, mit éreztem, aki ezen átment, úgyis tudja. 3 hete történt a szakítás, utána még volt pár tisztázó beszélgetés, mert válaszokat akartam, amiket egy dolog kivételével: pár napja teljesen befészkelte magát az agyamba, hogy miattam idegenült el tőlem. Arra jutottam, hogy amiatt, mert sajnos van egy olyan rossz tulajdonságom, hogy ha frusztráció ér, akkor dühöngeni kezdek, sírok, csúnyám beszélek vagyis eldurran az agyam. Ő maga ezeknek nem volt célpontja, neki közvetlenül nem szólogattam be soha, csak tanúja volt ezeknek a külső okokból fakadó tombolásaimnak. Szóval az a lényeg, hogy én egyenes ági következményeként látom az elhidegülést emiatt és ettől az érzéstől napok óta nem tudok megszabadulni. Vele is beszéltem erről, kértem, hogy mondja meg, ha ez így van, de cáfolta, hogy ez befolyásolta volna. Nem igazán tudok neki hinni, mert attól tartok, csak azért mondja, hogy ne emésszem magam. A családom meg a barátaim is azt mondják, hogy ez nem lehet, mert -tegyük fel, hogy tényleg ettől múlt el benne minden-ha igazán szereti vki a másikat, ez semennyire nem befolyásolja. De én teljesen meg vagyok ettől zakkanva, hogy biztos ez volt az ok, és magamat hibáztatom, már kezd átmenni kész önutálatba, hogy magamnak köszönhetem, hogy elvesztettem azt, aki igazán szeretek. A szakítás legrosszabb fázisán, a megrázkódtatáson már azt hiszem, túl vagyok, de most jött ez a rögeszme, amit nem tudok, hogy van-e alapja és ettől már tisztára ki vagyok készülve:( Más is átmegy ilyen önmarcangolásokon,ami arról szól, hogy mi lett volna, ha..? Meddig tart ez? Én nagyon szeretnék túllépni és élni az életem, de így nem megy:( Köszi annak, aki végigolvasta.