Olyan lányokkal szeretnék beszélni, akinek a párjuknak az előző kapcs. Ból van gyereke?

A válasz írója 79%-ban hasznos válaszokat ad.

A válasz megírásának időpontja: ma 10:50

Jajj, téged pontoztalak fel, nem a pasit! :)

Szia!

Én örülök neked, végre valaki hasonszorű...

Mi már kicsit előrébb vagyunk. Én párom elvált, hamar jöttek a gyerekek, exe elszámolta magát, az is benne van a levegőben, hogy lehet egyik nem az övé, ketten vannak, egy fiú, egy lány... 14-13évesek...

Nekünk szünetekben jönnek, mivel messze kerültek, de akkor hosszabb időre. Hát mit ne mondjak, most nyáron az egy hónap k. hosszú volt már nekem, kimerültem, és hát hiába az ő gyerekei is más nevelés, és ezt ő is belátja...

Mi már 8éve együtt vagyunk idén házasodtunk össze...

És most várjuk első közös kisbabánkat :)

Középiskolás voltam még mikor összetalálkoztunk, megvárta azt is, hogy elvégeztem az egyetemet...

No, eddig egész jól hangzik!

De!!

Sajnos igen, erre hát... nem lehet felkészülni... sajnos igen, sok minden más lenne biztosan olyannal aki még nem volt házas, nem volt gyereke, nem épített fel egy otthont és veszített el, és csalódott az exében...

Amiket tudok neked írni: pl az egyértelmű, hogy mivel nekem szinte ő az első, nagy szerelem is egyben, így én jobban szeretem Őt - úgy érzem, ő is, hisz csak megvárt stb, de valahogy nem olyan lánggal...

Mikor itt vannak a gyerekek, hát igen, háttérbe szorulás, nyílván nincs annyi ideje, én meg konyhás néni leszek, s ha éppen dolgozik, még én folalkozak velük, pedig nem hozzám jönnek, mamájukat meg kérni kell... Ebből tanultam az idén! Jövőre be lesz osztva ki-mikor mit csinál velük!

És hát a babát közösen akartuk, s vártuk is hogy kopogtasson, volt egy rossz élményünk is sajnos, egy vetélés. Úgy éreztük az még erősített a kapcsolatunkon.

De most várjuk első kincsünket, én nagyon boldog vagyok, hogy szerelmemtől van a kis kincs, de igen is érzem, más lenne, ha ő neki még nem lenne... :( :S

Viszont előny, hogy látom milyen a gyerekeivel, tudom, hogy a lelkén fogja viselni, hogy jól neveljen, foglalkozik velük, s pl. olyanba is részt vesz, hogy hogy kell pelenkázni...

Én mindig két gyermekben gondolkoztam... ebben persze nem volt benne, hogy ilyen kaliberű lesz majd a párom... azért bízom benne, hogy nem kell letennem róla, s amúgy ő sem tiltakozik ellen, de először legyen egy - mondtuk... ezt majd az idő eldönti....

Remélem írsz még!

Akkor ő neki egy gyermeke van? Mekkora? Hát tényleg sokat van ott nálatok azért, nem lehet könnyű... S hát igen az ember lánya háttérbe kerül... én arra szoktam törekedni hogy ha lehet a lefekvés időben legyen és akkor legyen kis időnk kettesben.

Utolsó vagyok, aki örül neked:

én azt írnám, ha az ember épésszel tud gondolkodni, racionálisan, akkor azt mondom, menj...

De én megértem, én is nagyon szeretem a párom, sok minden összeköt minket, nekünk is voltak mélypontok, nem is egy, s tán szinte mind visszavezethető ide - szerintem, de soha nem bírtuk elengedni egymást.

S mivel össze is házasodtunk - jól meggondoltuk, 8év - úgy döntöttünk, hogy kitartunk egymás mellett. Nem mondom, hogy ha úgy lenne nem válok, de ahhoz nyomós indok kell, ha már idáig kihúztuk.

S vele akarom felnevelni a kisbabánk, mert jó apa lesz, tudom.

Még egy gondolat:

viszont ha egy nő sem vállal be, elvált-gyermekes férfit, kérdem én: akkor ők már akasszák is fel magukat???? vagy mi?

Szerintem inkább tényleg olyanok írjanak akik a szituban vannak és nem csak kívülállóként látnak egy ilyen kapcsolatot.

Kívülről minket is így láthatnak, ahogy írtad kedves utolsó, én jól elvagyok a két gyerekkel általában, játszok velük, beszélgetek velük, főzök rájuk sétálok velük... viszont hogy közben néha mit érzek??? nem mindig könnyű, ezt viszont kívülről senki nem tudja, csak annyi "Jé, megoldja"... attól még hogy jó kapcsolatot akarok velük, és ezért a tőlem telhetőt igyekszem is megtenni, de van hogy kiborulok, mert pl ne csak én de mama is foglalkozzon velük, hisz nem hozzám jönnek pl....