Mindjárt itt a szülinapom, és nem tartok még sehol sem. A család néha piszkál, néha lenéz. Mihez kezdjek magammal?

Jajj, ugyanmár.

Mégis miért lenne attól valaki "élhetetlen", mert nem dolgozott 22 éves koráig?

Ha valakinek a szülei jól állnak anyagilag és szívesen támogatják a gyereküket, miért olyan nagy bűn, hogy tiniként inkább tanult, pihent, szórakozott, minthogy diákmunkát vállalt, ahol köztudottan kizsigerelik az embert.

Nem fogok azért kalapot emelni előttetek, mert elmentetek munkába 16 évesen.

Több olyan osztálytársam volt, akik minden nyáron dolgoztak, felnőttként pedig abbahagyták a tanulmányaikat és most egész nap otthon ülnek, a szüleik nyakán.

És itt vagyok pl. én, aki 23 éves koráig nem dolgozott (mert nem voltam rászorulva), mégis talpraesett vagyok. "El tudom adni magamat", tudok főzni, háztartást vezetni, hivatalos ügyeket intézni és nagyon szorgalmas munkaerő vagyok, vagyis keményen tudok dolgozni.

Nem a tiniként elvégzett munkától függ, hogy sikeres lesz-e valaki az életben.